2010, a kérdőjeles évjárat

Ismét elmaradtam kissé a blogírással, de kérem mindennek oka van.
Odakint a szőlőben már egy árva szőlőfürtöt sem látni, ha mégis, az a pálinka kontra fröccs fogyasztó szüretelők elnézhető (?) hibája. A korán érő szőlők már elhullatták leveleiket és meztelenül, csupaszon várják a tél röpködő mínuszait. A kékszőlő tőkéin még akad némi levélzet, ami szép őszi színekben pompázik.
Eme írásom sajnos kicsit fakó, mivel képeket sajna nem készítettem sem a szüretről, sem a darálás-préselés technikájáról, de majd jövőre...

Szóval a 2010.

Magyarországon régen volt ilyen kevés mennyiségű termés. Itt-ott még a minőség sem volt a legmegfelelőbb, fogható ez a nyáron lehullott csapadékmennyiségre. Viszont amennyire "savtalan" volt a 2009-es évjárat, annál savasabb lesz a 2010. Egyesek szerint idén mutatkozik meg, ki az, aki igazán ért a borkészítéshez, merthogy a 2010-esből is lehet úgynevezett "nagy borokat" készíteni.

Néhány szó a boraimról:

-Irsai. Életemben először-és talán utoljára-savszüretet csináltam augusztus 25-én, 15-ös cukorfokkal. Azért mondom, hogy utoljára, mert a cukorszüret 3 héttel utána következett, bánatomra ugyanazzal a cukorfokkal! 4 órás héjjon áztatás után préselés, nyálkázás, majd másnap reduktív tartályba töltés, ja és a fajélesztőt ki ne felejtsük a sorból. Francia fajélesztőt használtam, kimondottan illatos fehérborokhoz ajánlották. A zajos erjedés után sajnos kapott egy kis barnatörést, amit egy jó közepes kénezéssel kiküszöböltem, azóta pihen, nyugszik, összeáll. Tegnap kíváncsiságból megkóstoltam, illatában és ízében is még érezni a ként, de karácsonyra már fogyaszthatóvá válik. Illatban fajtajelleges, némi lime is érződik rajta, ízben viszont érezhető, hogy reduktív borról beszélünk. Egy nagyon halvány maradék cukor is érezhető a végén, ami kicsit csajos borrá teszi, ám mégsem nyalós. :)

-Chardonnay. Idén is kétféle chardonnay-t készítettem, reduktív kontra kis tölgyfahordó. Tavaly annyira megtetszett ez a fás, vaníliás jelleg a fahordó kapcsán, hogy úgy gondoltam idén is megér egy misét-vagy kettőt...ismét battonage eljárást alkalmaztam, a zajos erjedés után felkevertem az alulra került seprőt napi egy alkalommal.

-Ezerfürtű. Ha az embernek szőlője van szeret minden évben kísérletezgetni. Én is épp ilyen vagyok. Tavaly kései szüretelésű ezerfürtűt készítettem, nagyon ígéretesnek tűnik. Idén reduktív bor készült belőle, 1 napos héjjon áztatással, ki tudja mi lesz belőle....max megisszuk fröccsnek... :)

-Kékfrankos rosé. Azt mondják rosét készíteni művészet. Részemről a prológus lezajlott, a kissé még zavaros "művésznő" a zárt öltözőben sminkel és festi szépre magát, hogy amikor a színpadra lép a legjobb formáját mutassa, és a közönség ámuljon és bámuljon. Azt hiszem ez a darab hosszúra nyúlik majd, ugyanis még pezseg a kicsike.

-Kékfrankos. 2 hetes héjjon áztatás, préselés, pihentetés. Ez nagyjából ennyi.


Amikor azt gondolja az ember, hogy a szőlős-borosgazda szeptember-október hónapban kidolgozta magát, és jelenleg várakozási időszak van, az téved. Abasárról érkezett ugyanis 50 tőke Irsai és 30 tőke Pinot Noir szőlőoltvány, őszi ültetésre. Ásó, lukfúró, érett marhatrágya, és mehet a mutatvány. Jelenleg ezen dolgozom.



Figyelem! Márton-napra szerezzen magának mindenki újbort! Hogy miért? Mert úgy szól a mondás:

"Aki Márton napján libát nem eszik, az egész évben éhezik, és aki Márton napján az újborból nem iszik, az egész évben szomjazik! "




Utóbbitól mentsen minket az ég! :)

Balatonfüredi borhetek 2010

Magyarország leghosszabb borfesztiválja augusztusban 3 héten keresztül várt minden borkedvelőt a hullámzó magyar tenger partján. A költők városa, Balatonfüred adott otthont az északi part pincéit felvonultató rendezvénynek.
A nyitás utáni második-harmadik napon sikerült megismerkednem a méltán híres balatoni borok varázslatos, minerális világával.


Örömmel konstatáltam, hogy rendkívül sok ember nézelődött, érdeklődött és nem utolsó sorban kóstolgatott a sok-sok ki-és feldíszített borkínáló faházacskák előtt. Némelyik pincészetnél kígyóztak a sorok, időnként ülőhelyet sem lehetett találni.

Bizonyára sokak fejében felmerül a kérdés: miért ilyen hosszú ez a borfesztivál? Ha csak azt veszem alapul, hogy én, mint borkedvelő és hobbiborász egyben, két nap alatt 16 pincészet 47 fajta borát kóstolgattam végig....

Kiállítók, a teljesség igénye nélkül:


Jásdi Pincészet-Csopak, Figula Pincészet, Szalay Pince, Ódor József-Aszófő, Koronczai Pince, Ferenc Pince, Horváth Pince, Fodorvin Borház, Múzsa Borház,

Cseki bor Pincészet, Mikló Pince, Koczor Pincészet, Söptei Pince-Csopak, Piffáth Pince, Feint Borház, Balogh Pincészet.

Szemezgessünk néhányat a számunkra kimagasló tételekből:

-Jásdi Cserszegi Fűszeres: meglepően mézes, törkölyös illat.
-Jásdi Szürkebarát: borhoz hozzá nem értő, mégis borkedvelő kísérőm intenzív őszibarack illatot és ízt vélt ebben a tételben felfedezni.
-Figula Chardonnay Barrique 2009: dohány illat(?) diszkrét fás háttérrel. 10 pont!
-Koronczai Olaszrizling: zöldfűszeres, borsos, gyógynövényes illat, krémes íz.
-Fodorvin Chardonnay: talán a legminerálisabb tétel a fehérborok között!

-Fodorvin Kékfrankos: a legjobb rosé! Szamócalekvár íz és illatjegyek.
-Feind Cabernet Franc 2006: szép tannin és savak némi extrakt édességgel, Pannon Bormustra Csúcsbora 2008!

A 2010-es év nem a legkedvezőbb, sem a szőlőnek, sem a borfesztiváloknak. Gondoljunk csak - sokak szívfájdalmára - az etyeki pincefesztiválra, vagy a budai bor és pezsgőfesztiválra a Várban, ahol péntek-szombaton az esővel és a borús idővel dacoltak a kiállítók. A borászatok is 2 hetes csúszásban vannak a szürettel, de sajnos nincs mit tenni, ha nincs napfény nem nő a cukorfok.

Nekünk is kijutott az esőből Balatonfüreden, a második napon jó félnapos esőt kaptunk az égiektől. Na nem mintha az eső el tudná riasztani a szomjas borkedvelőt a kóstolástól, de sajna a kínáló pavilonok előtt nem volt fedett rész. Így aztán az ember fia, balatonpart lévén elindul négykerekű esernyőjével jóféle balatoni halászlé után kutatni.
Szerencsére délutánra az idő kegyes volt hozzánk, újra kézbe lehetett venni a poharakat, és folytathattuk a finom balatoni nedük kortyolgatását.

Biz' mondom néktek: "Ez jó mulatság, férfimunka volt" !

Cím nélkül!

A fejemben kavarogtak a gondolatok, ujjaim várakozva álltak a klaviatúra fölött, vajon mi legyen a címe ennek a blognak? Eső? Aggódás? Borfesztivál? Végülis nem döntöttem, inkább ahogy szoktam (vagy nem szoktam) megírom a memoárokat, ahogy azt Regős Bendegúz is tette annakidején!

Visszaolvastam az utolsó beszámolómat, ami még a gourmet fesztiválról ad kisebb leírást.
Nos, ha visszaemlékszem a fehérborok után a vörösekre váltottunk, a rozék időhiány(?) miatt nem kerültek kóstolásra. A pinot noir-ok igen jól vizsgáztak, a kékfrankosok hozták a gyümölcsös-meggyes jegyeket. Pincészetet nem sorolok fel, mivel nem jegyzeteltem, és kb 3 hónapja történt...

Következő számomra igen fontos rendezvény az ezüsthegyi borverseny, és az ezüsthegyi Borfesztivál volt, amiknek a szervezésében is részt vettem.
Három bronzéremmel büszkélkedem a 2009-es évjáratból, bár a barrique chardonnaytól picit talán többet vártam, de annak kell örülni ami van, a harmadik hely is dobogós! Talán ha nem a közepes kénezést választom, amikor a fahordóból áttöltöttem az úszófedeles tartályba...sebaj, az ember mindíg a hibáiból tanul!




A kékfrankosom is bronzérmes lett, ami nagy szó, mert idáig mindíg csak a fehérborokból szerettem volna kihozni a maximumot, idén pedig megmutattam a kékfrankosnak a második töltésű, 110l-es tölgyfahordót. 9 hónapig pihent a bor a fa gyengéd karjában, hihetetlen karakteres, toastos-rumos meggyes bor kerekedett ki belőle, bár még pihentetem reduktív tartályban úgy karácsonyig, akkor lesz kicsivel több, mint egy éves. Ez most az egyik kedvencem. A chardonnay-ból van még kb 30 liter, azt megtartom a szüretig, utána már úgyis csak újbort szürcsölünk. :)

A borversenyre egy pillanatig visszatérve: 126 bormintából több, mint a fele kapott helyezést, amit dícséretesnek lehet nevezni, ugyanis a Magyar Borakadémia "C" típusú borversenynek minősítette az ürömi és a pilisborosjenői szőlősgazdák versenyét. Ez annyit, jelent, hogy a borbírák ugyanolyan szigorúsággal kóstolják és pontozzák a különböző borokat, mint Magyarország más neves borversenyén, beszéljünk akár a Pannon Bormustráról, vagy a Vinagoráról.

1 nagyarany, 13 arany, 18 ezüst, 37 bronzérem!

Én a borbírák ellátmányáról gondoskodtam, megsütöttünk 2 db 8 kg-os malacot, hozzá pedig párolt káposzta és hagymás tört burgopnya volt a körítés.


Külön szeretném megköszönni az Ihatóbb Magyarországért frontemberének, Nyulasi Gábrielnek, hogy segédkezett a borversenyen.

(http://www.magyarborkulturaert.hu)

A borverseny után két héttel megrendezett borfesztivál is remekül sikerült, bár bevallom egy tornaterem nem a legjobb helyszín egy ilyen jellegű rendezvénynek, de az esőtől legalább megvédett minket. Megjegyzés: hihetetlen, de igaz, a borfesztivál napján évek óta mindíg esik az eső! Talán a Jóisten örömében hullajt néhány könnycseppet az itt termett finom borokért! Tavaly április közepén, idén május végén volt a rendezvény...jövőre a júniuson gondolkodunk! :)

Képek és az Ihatóbb Magyarországért beszámolója a borfesztiválról itt:

http://www.magyarborkulturaert.hu/?p=4115


Múlthét szerdán leszüreteltük az Irsait, a cukorfoka 15 volt. Ha megkérdezné valaki, hogy miért szedtem le 15 fokosan, miért nem vártam vele még, arra az a válaszom: nem akarok úgy járni, mint tavaly. Tavaly ugyanis megvártam, míg 17,5-re felkúszik a cukorfok, leszüreteltem, de sava az nagyon kevés volt! Igen, idén bátor voltam, és mint ahogy a nagyok is tenni szokták: savszüretet csináltam. Hozzá kell tenni, fent hagytam még 4 sort, abból lesz a cukorszüret, hogy a sav-alkohol egyensúly rendben legyen. Az ismerősöktől csak azt hallom, hogy minek kell kétszer szüretelni egy szőlőt, miért kell 15 fokosan leszedni, stb. Csak annyit mondok ilyenkor: változik a világ, új trendek vannak!
Termés szempontjából ez az év nem mondható jónak, sőt! Egy sorról durván egy húsosláda szőlő(20kg) szőlő jött le, úgy, hogy a terméskorlátozás meg sem fordult a fejemben. Egy sorban 16 tőke van, annak legalább 2-3 kg szőlőt kéne adni. Jövőre szerves trágyát adok a földnek, de rendesen!
Visszatérve a szüretre, hamar megtörtént a zúzás-bogyózás, majd 4 óra héjjon áztatás következett, amit az illatanyagok kinyerése céljából követ el ilyenkor az ember fia. Préselés után műanyag hordóba öntöttem a mustot, ezt a folyamatot nyálkázásnak hívjuk. Én tavaly csináltam ilyet először, de nagyon praktikus, mert az esetleges szennyeződések(föld, kocsánydarab, stb) a must aljára kerülnek.
Másnap reggel már engedtem is a reduktív tartályba a tiszta, leülepedett mustot, közben pedig elkészítettem a fajélesztőt. IOC 8000 francia borélesztőt használtam, ezt ajánlották a borászok boltjában, kis mennyiségű tápsó kíséretében. Pénteken már dolgozott is a must, beindult a forrás, viszont talán a hétvégi lehűlés hatására vasárnap már nem hallottam a kotyogót szorgalmasan dolgozni, sőt bánatomra semmit sem hallottam. Vagy ilyen csendes forrásba kezdett az élesztő, vagy elakadt az erjedésben. A pincémben most 19 fok van, ami ideális hőmérséklet az erjsztéshez.Ez lesz az első reduktív Irsaim, remélem olyanra sikerül, amilyenre számítok. Friss, ropogós, gyümölcsös, kis szénsavval...

Ha ilyen barátságtalan marad az idő - ami megjegyzem a szőlőnek nem igazán kedvez - jövök vissza a balatonfüredi borfesztivál beszámolójával, amit remélhetőleg képekkel is tudok majd illusztrálni.

A nagy visszatérés :)

Restellem kissé, hogy félbehagytam blogírásomat. Belegondolva időszűkében is voltam, -na nem mintha magyarázkodni akarnék-de még az általam szervezett borfesztiválról sem ejtettem egy szót sem, a monori strázsahegyi bortúráról és a balatonfüredi Balatoni Borok Fesztiváljáról már nem is beszélve...de őszintén szólva nem is ezek járnak most a fejemben, hanem hogy elérkezett az idő egy újabb évjárat elkészítéséhez, szombaton hajnalban az Irsai tőkék megválnak féltve őrzött és oly sokáig táplált gyümölcseiktől, hogy aztán abból illatos, friss nedü csordogáljon a préselés folyamán.
Úgy gondolom, hogy a szüreti jelentések között ki fogok térni a fent nevezett fesztiválokra is, de mindenhez idő kell! Sajna idén az oldalhajtásokat és a zöldmunkát majdhogynem egyedül kellett végeznem, 2 hét alatt sikerült is befejeznem, mert néhol az időjárás akadályozta a munkát, néhol egyéb elfoglaltság. Lényeg a lényegben, hogy a szőlő nem maradt zöldmunka nélkül. A termés várhatóan több lesz, mint tavaly, de ez várható is volt a 2 évvel ezelőtt elkövetett drasztikusnak nevezhető fiatalítások miatt...bár a fiatalításnak még nincs vége, sőt! Évről évre nevelgetem az arra érdemes oldalhajtásokat, hogy az öreg tőkék karosszékbe ülhessenek, míg a fiatal vesszők serényen bő termést hoznak!

Élménybeszámoló

6. Budai Gourmet - Bor és jazz napok

Aki a kulináris élvezetek hajhásza-mondjuk úgy hedonista-semmiképpen nem hagyja ki a minden évben megrendezésre kerülő Budai Gourmet fesztivált. Idén a Budai Vár panorámaterasza adott otthont a rendezvénynek, ami valljuk be nem hátrány, mert a néző-fogyasztóközönség évről-évre nő. Én tavaly vettem részt először ezen a fesztiválon egy gyönyörű napsütéses vasárnap délután a Millenáris parkban. Úgy gondolom a Budai Vár jobb helyszínnek bizonyult. Nagyobb terület, kiszélesedett gasztronómiai kínálat, és hát a pincészetek....
Szombaton kisebb listát készítettem azokról a pincészetekről, akiknek a standjait mindenképpen fel kell keresni...a teljesség igénye nélkül: Bock, miklóscsabi, Matias, Bárdos és fia.
A koradélutáni helyszínre érkezés és rövid terepszemle után a bejáratnál egyből rátaláltunk a Matias Pincészetre. Ők azért szerepeltek a listámon, mert mindenképpen szerettem volna olyan borokat is megkóstolni, amilyeneket még sosem kóstoltam. Ilyen volt például a Zöldveltelíni, ami bevallom nem lesz a kedvenc fajtám. Hárslevelű következett rendkívül intenzív trópusi gyümölcs és hársméz illattal és ízvilággal. Irsai Olivér folytatta a sort, be kell valljuk kellemes tétel, majd egy Kéknyelű érkezett, mondhatni angyalszárnyakon. Végezetül Chardonnay került a poharunkba, melyből a hordós érlelésnek köszönhetően fás, vaníliás, toast-os jegyek bújnak elő.
Következő állomásunk "miklóscsabi" standja volt. Egy újabb borral ismerkedtem, ez pedig az Ezerjó, és ehhez úgy gondolom Miklós Csabi volt a legjobb választás. Kóstoltam még a pinot blanc-királyleányka-rizlingszilváni cuvée-t is, köszi Csabi!
Maurus pince miklóscsabi mellett ékeskedett ugyancsak remek boraival. Tramini hordóválogatás került a poharamba, utána viszont a fesztivál egyik legjobb fehérborát volt szerencsém megkóstolni, név szerint egy 2007-es Chardonnay válogatást. Az illat és az íz olyan kombinációt hoztak egymással létre, hogy az első korty után kirázott a hideg, aztán majdnemhogy örömujjongásba törtem ki :) Erre már-már azt mondanám, hogy PERVERZ :):)
Sauskáék pavilonját kerestük fel az előző örömóda elkortyolgatása után, aholis Chardonnay-t kóstoltunk, és megjegyeztük: Villányban a fehérboroknak is van jövőjük.

Ezután következett a hab azon a bizonyos tortán. egy személyes kedvenc:

Kovács Nimród 2007 Battonage Chardonnay!

Bevallom én ez alapján készítettem a BBC-t, ami barrique battonage Chardonnay, mondhatni puskáztam a nagyoktól. Ez a puska olyan jól sikerült, hogy a dolgozatot jelentem ötösre megírtam. Hihetetlen azonosságot véltem felfedezni a két bor között. Ugyanaz az illat, mondhatni ugyanolyan ízvilág, bár a Kovács féle 2007-es, az enyém 2009-es, az övé egri, az enyém ürömi. Azt mondom ha ez a bor nálunk a helyi borversenyen nem ér el legalább egy bronzérmet, akkor dombon ülő vadászkutya legyek, aki a holdat ugatja....
A fehérborok sorát Bock pincészet Olaszrizlingjével zártuk. Hiába, Villány az Villány!

Folyt.köv...!!!

A kellemes csalódás élménye

Blogírásom ihletője egy 2007-es(!) Hilltop Királyleányka volt.
Gárbiel barátomtól kaptam ez a tételt, igaz ő nem fűzött hozzá nagy reményeket. Hozzáteszem: a vártnál sokkal nagyobb sikert aratott! Mint minden újbor kóstolásnál először felkerestem a termelő weboldalát, rákerestem a 2007-es Királyleánykára, de csak 2009-es tételt találtam.



Jellemzése:

"Kellemesen kiegyensúlyozott, könnyeden elegáns, illatos, üde száraz fehérbor, mely a történelmi neszmélyi borvidéken termett Királyleányka szőlőből készült a Hilltop borászatban. Sokoldalú, önmagában is igen élvezetes ital, de méltó kísérője szárnyasoknak és halaknak is. Enyhén behűtve ajánljuk."
Nos az üveget a szekrény tetejéről emeltem le az "enyhén behűtés" most elmaradt, és mivel többnyire esténként kóstolok borokat a szárnyasok és halacskák sem társulnak hozzá kísérőként.

Egy biztos: gyorsan fogy...Ahogy szokták mondani: itatja magát-nameg engem is.
Külön örülök ennek a tételnek, mert Királyleánykával idáig még nem volt dolgom. Ha brekegő kis leveli béka lennék kérve kérném, hogy adjon egy csókot a számra, és ígérem királyfivá változom!



Jelentem a csók megvolt, és van is róla mit mesélni.

Diszkrét muskotályos illat, ami még némi hársmézzel párosul, vakteszten lehet, hogy hárslevelűt tippelnék rá. Ízben rendkívül gazdag, gyümölcsös, talán három éves kora lévén már-már tüzes, de mégis harmónikus...finom savak...és megint kiürült a pohár. Csöppet sem érzem azt, hogy egy megfáradt, üres, vén bort innék. Úgy látszik, hogy akár a Chardonnay-nak, a Királyleénykának is jót tesz a múló idő.
Időközben szereztem mellé némi Pannónia sajtot, azt javaslom próbálja ki, aki csak teheti. A Királyleányka és a Pannónia sajt egyedülálló ízkombinációt alkot egymással! Az ízek lágy harmóniája!

Következő mondatomon elmosolyodtam, mert egy pillanatra eszembe jutott Gábriel barátom egyik cikke: Pinot hercegek és Sajt hercegnők ....

Bővebb olvasnivalót erről itt találsz:

http://www.magyarborkulturaert.hu/?p=3412

Én most úgy fogalmaznék: Királylányka Herceg és Pannónia Hercegnő találkozása....igen, tudom mi jut erről egyből az eszetekbe, ami nekem is: ebből leszboszi buli lesz! Az ízlelőbimbók egy kicsit sem bánják ezt a remek találkozást, higyjétek csak el!

Másik téma: facebook-os tagként naponta értesülök ilyen-olyan fesztiválokról, rendezvényekről.
Meg kell hagyni, ahogy egy kis napsütést villantott a tavasz, ahogy a szőlőkön és a gyümülcsfákon kipattantak a rügyek, és a levegő 20C fok fölé emelkedett, hirtelen megnőtt a fesztiválok száma is.
Megpróbálom felsorolni a májusi repertoárt, a teljesség igénye nélkül:

Május 01, szombat: A Magyar Szőlészeti - Borászati munkálatok ünnepe! – Az ihatóbb Magyarországért. Tóth László birtokán a hungarikumok jegyében

Részletek:

http://www.facebook.com/#!/event.php?eid=111321578899281

Május 1-2, Balatoni Borok Fesztiválja, Budapest, Erzsébet tér
Május 6-9, Budai Gourmet Bor és Jazz napok, Budapest, Budavári Palota
Május 6-9, Budapesti Pálinka Fesztivál, Városháza Park (egy időben) ?
Május 15-16, Etyeki Pincefesztivál, Etyek
Május 21-22, Somlói Tavasz Fesztivál, Somló-hegy, Nagy-rét
Május 29-31, Kéknyelű Virágzás Ünnepe, Badacsonytomaj

Nos a rügyfakadás remélem mindenkinek meghozza a fesztiválozós kedvet, ám egy rendezvényről ne feletkezzünk meg:

Május 30, vasárnap, 14h, Ezüsthegyi Borfesztvivál, Üröm.

Részletek itt:

http://eborfeszt2010.blogspot.com/

Nos így a végén a saját boraimról is ejtenék néhány szót.
Az Irsaival nagyon meg vagyok elégedve, ahhoz képest, hogy mindjárt május van, meg tudta őrizni muskotályos illatát, és ízben is mondhatni hibátlan. A chardonnay is remek munkát végzett(vagy inkább a készítője?), ez majd kiderül a borversenyen, de egyértelmű, hogy a nagy csodát a BBC-től várom, ami egy barrique-olt battonage eljárással készült chardonnay. (battonage eljárás= az erjedés után a bor alján lévő seprőt felkeverjük heti 1-2 alkalommal) Eddig mindenki erre a borra adta a legtöbb voksot, örülök, ha kap valamilyen érmet, én mivel maximalista vagyok, bízom benne, hogy egy aranyat azért kicsikarnak rá a borbírák.
A merlot rozém szépen kiforrt a tavaszi felmelegedés miatt, egy nagyon kevés maradék cukor még érezhető benne, illatában a mályvacukor dominál. Ízben kellemes gyümölcsös, és ami nekem még külön tetszik benne: maradt benne egy kis + szénsav, amitől még frissebb!
A vörösboraimmal csak egy baj van: érezhető bennük az almasav, ami a környékbeli vörösborok jellezője és mondhatni velejárója. Tojásfehérjés derítéssel próbálom jelenleg kiküszöbölni ezt a zavaró tényezőt. 100l borhoz 2 felvert tojásfehérjét keverek hozzá, és máris kész a madártej-helyett madárbor :)

Kellemes májust minden borbarátnak!!!

Borfesztivál program

A borfesztivál körüli szervezés közben eszünkbe jutott, hogy mivel szám szerint ez a 15-dik rendezvény, csináljuk idén egy kicsit másra, mint amilyen eddig volt.


Mivel ez a borfesztivál a helyi borosgazdák borait mutatja be a borkedvelő vendégeknek idáig a következőképpen alakult a program: 14h-kor kapunyitás, 16h-kor a borverseny eredményhirdetése, majd 17:30 körül kapuzárás.


Idén kicsit átalakítjuk az Ezüsthegyi Borfesztivál programját, szeretnénk kultúrális témával is feldobni a rendezvényt, plussz meghívtunk még négy külső pincészetet is az ország különböző borvidékeiről.


Nézzük tehát a programot:

-14h-kor kapunyitás

-15-16h Yeahmen Jazz Trió fellépése - igényes jazz formáció, szaxofon-gitár-énekesnő édes harmóniája egy finom jó bor mellett igazán élvezhető!

-16h a borverseny eredményhirdetése, díjjak kiosztása

-16:30-18h Bursen pilisvörösvári sramizenekar koncertje


Meghívott pincészetek:

Nyakas pincészet - Etyek













Egri Korona Borház - Eger












Janus Borház - Villány










Pannon Tokaj Kereskedőház - Tokaj










A belépő 1000 ft. A kedves vendég a borosgazdák és a pincészetek által kiállított borokat díjmentesen kóstolhatják a nap folyamán!

Márciusi kóstolók

A következő sorokban megintcsak nem a saját boraimról tartok prédikációt, hanem arról, hogy miféle újdonságokkal ismerkedtem meg "TÉVÚTRA FUTOTT ALANTAS ÉLETÜNK SÖTÉTÜLŐ CSILLAGÖSVÉNYÉN. :) Bár ha belegondolok egy-két jó tételtől a sötétülő csillagösvény inkább világosodni kezdett....de kezdjük mindenek elején egy jó kis pálinkakóstolással.
Sógorom, aki vendéglőtulajdonos, felhívott egyik délután, hogy este pálinkakóstolót tart nála a Szicsek névre hallgató, pálinkaforgalmazó cég. Nem is kellett kétszer mondania, mert mivel "gasztrológus" és hedonista is vagyok egy személyben, merészen álltam eme jónak ígérkező tevékenység elé.
Mivel boros blogot terveztem, nem sorolom fel hányféle pálinkát kóstoltunk 1-1,5 cl/fajta, volt cigánymeggytől kezdve a csipkebogyón keresztül a törkölyig.
12 tétel közül választottuk ki a győztes ötöt, bár a legvégén az utolsó pálinka már csípte az ízlelőbimbóimat...azt kiabálta: Elég volt!

A következő rendezvény a Somlói borbemutató volt a Festetics Palotában, amit Nyulasi Gábriel ajánlott figyelmembe. Nos mivel még sosem jártam ott márcsak ezért is érdemes volt megtekinteni.
Külön szeretném megjegyezni, hogy majdhogynem extavagánsnak titulálható borospohárban kóstolgattuk a somlói borokat, ugyanis a kóstolópoharunknak a szára négyszögletes volt, talán egy görög oszlophoz hasonlított....ha sokáig fogta az ember már-már kényelmetlen is volt. Zárójelben megjegyezném, hogy kézhezvétel után papír-ill. karton szaga volt a poharakan, szerintem ilyenkor, ha kartondobozból veszik elő őket nem árt elöblíteni őket...

Regisztráció után kis füzetet kaptunk, amiben fel volt tüntetve mind a 17 somlói pincészet, alatta jegyzetelőhellyel. Én őszinte leszek, az első három pincészetig lelkesen írtam a fajtákat, és némi hozzáfűznivalót, de most jön a lényeg: egy pincészetnél 3-4 fajta bort kóstoltunk. A mennyiség 0,5 dl, és 1 dl között ingázott. Furmint, hárslevelű, olaszrizling, juhfark. Ők voltak az este főszereplői, ám a borosgazdáknál lapult még némi chardonnay, tramini, savignon blanc, syrah rozé, és kékfrankos is.

Egy őszinte gondoltat, és ezzel nem szeretnék senkit megbántani: a suszter maradjon a kaptafánál, a somló pedig a juhfarknál, furmintnál, hárslevelűnél, olaszrizlingnél. Egyik somlón termett chardonnay sem nyerte el az ízlésemet, talán a talaj összetétel, talán a klíma, ki tudja....új borokat mentem megkóstolni, és összehasonlítani, de a chardonnay-nál azt montam: a miénk jobb! Persze minden szentnek maga felé hajlik a keze, de őszintén kíváncsi lennék a borászok véleményükre, mit szónak az itt termett chardonnay-hoz.

Visszatérve kicsit a kóstolóra, a hárslevelű belopta magát a szívembe, de rendesen.
Nem tagadom, voltak "hogyismondjam" érdekes tételek is, ez alatt egy furmintot értek, aminek szó szerint gumi szaga volt, és ez tetézve vegyszeres íze....még szerencse, hogy voltak az asztalon ....hogy is mondják ezt....köpőváza? Vagy kiöntőváza? Valaki homályosítson fel mi a neve ennek a kis váza szerű dolognak, amibe beleöntheted a poharadban maradt mintát.
Összegezve a dolgot jó borokat ittam. Jaj és hogy a kecskasajtokról már ne is beszéljek...
Blogírás közben St Andra pincészet A KUTYA FÁJÁT 2007-es tételét kortyolgatom, végre találtam egy üveggel. A kékfrankos, merlot, pinot noir összetevőkből kovácsolt remekmű a 2009-es év borásza, dr. Lőrincz György keze munkáját dícséri. A kutyafáját! Ez jól sikerült!
Ha vizuális akarok lenni, akkor elképzelem Lőrincz Györgyöt, amint egy hordómintát megkóstol, körbefuttatja a poháron, beleszagol, szagolgatja, pörgeti, megkóstolja, és azt mondja az első korty után: azt a kutyafáját....

"Magyar égen magyar Isten, Lőrincz Györgynek párja nincsen"
Ez a mondat az Év Borászának tiszteletére rendezett gálaebéden hangzott el az egyik séftől.

Hirtelen az jutott eszembe, mikor ősszel napról-napra, hétről-hétre figyelgettem a barrique chardonnay-mat, egy hónap érlelés után nem bírtam tovább, megkóstoltam, és csak ennyit mondtam: ATYA ÚR ISTEN ! Szívbemarkoló érzés volt, hogy olyan bort tudtam önszántamból elkészíteni, amit a boltok polcain árulnak, és neves borászatok termelik. Végül is Lőrincz úr is valahogy így kezdte, ahogy én, és nézzük csak hová jutott.

Az embernek bízni kell magában, csakis így juthat előbbre!

Vagy ahogy Madách mondotta volt:

"Mondottam ember, küzd és bízva bízzál"

Kadarkás szeles vasárnap

Vasárnap délután ráhangoltam magam a St. Andrea pincészet A Kutyafáját 2007-es vörös tételére, de pechemre egy darabot sem találtam, bár nem csináltam érte körutazást, és mivel vörösborra voltam ráhangolva a szekszárdi Szent Gaál pincészet Kadarkájával vígasztalódtam. A nóta is úgy van: Csak egy liter Kadarka kell, hogy az ember ne törődjön semmivel...
A Tv Paprikán láttam a minap egy kis egyszerű süti receptet, gyorsan hozzápárosítottam a kadarkámhoz.

Huszárcsókot sütöttem mandulával, és a tetejére nagymamám jópár éve főzött szilvalekvárját kentem...mmmm. Jól passzolt a borhoz, mert a süti nem volt túl édes. A bort kellemes fűszeres, meggyes íz és illat jellemezte. Életem első Kadarkáját a Wekler pincészettől kóstoltam, nagyon megtetszett, a Pinot Noir-hoz hasonló jegyekkel bír. Én meg egyszerűen bírom. :)

St .Andrea Napbor 2008+ Tokaji húsvéti hétvége

Sokszor a kezembe vettem már. Mindíg csábítóan hívogatott a sárgafényű napocska az elején. Nameg az emlékek, a tavalyi Gourmet fesztiválon volt az első találkozásunk, de mihez is kóstoltam? Megpróbálok visszaemlékezni....ááá igen: cukkínis pappardelle fasírtgolyókkal. Mivel egri cuvée borunk egyik alkotóeleme a chardonnay, így jól passzolt az éppen kóstolt ételhez. Chardonnay, Sauvignon Blanc, Pinot Blanc, Hárslevelű, Viognier és Rajnai Rizling.
Na kérem szépen, azt hiszem komoly borral állunk szemben!
A pohárba töltve még zárkózott, lassan nyílik, de kis idő után egyre csak hozza magával az összetevő borok jegyeit. Szinte harapni lehet az illatokat, zöldalma, körte, licsi, virágos rét, hársméz, és érzek benne még valamit, talán azt, amikor épp az előbb említett hársméz és a gyümölcsök körtáncot járnak, és ebből egy szép gyümölcskavalkád bontakozik ki. Megjegyzem még csak az illatoknál tartok :)
Itt tarok pár másodpercnyi szünetet, az illatokkal kapcsolatban. Kb 3 éve lehetett, amikor sógorom lehívott magához a pincéjébe, hogy kóstoljak meg egy merlot. Nagyobb méretű borospohárba töltötte, amolyan burgundis félébe, de csak épp egy decit. Megkérdezte: -Mit érzel rajta? Kissé megszellőztetve a bort beleszagoltam, és nagyon meglepődtem, úgyanis túlérett banán illatot éreztem. Mindezt meg is osztottam vele, és erre csak annyit mondott: -Helyes a válasz! Ott nekem akkor megváltozott az egész borhoz való hozzáállásom, azelőtt hallottam, illetve olvasgattam ezt-azt, hogy cseresznyés illat, vaníliás, kávés, csokis, stb...ezután csak az illatokat és az ízeket kerestem a borokban, és az enyémben is.
Visszatérve Lőrincz György St. Andrea Egri Cuvée-ére én mindíg félek egy kicsit az ilyen "túl sokféle összetevőkből készült" boroktól. Bár a százalékarány nincs feltüntetve rajta, véleményem szerint a rajnai rizling és a chardonnay vezeti az ízeket, utánuk érkezik a friss, majdnem szinte szénsavas sauvinon blanc-os frissesség. Kellemes savstruktúra. (megjegyzem egy kellemes estén nagyon jól passzol hozzá Norah Jones zenei aláfestése, és némi kis kecskesajt pirítóson:) )
Ehhez a fehérborhoz én csak gratulálni tudok!

A következő tételem Lőrincz úrtól az AZT A KUTYAFÁJÁT névre hallgató bor lesz!
Segítsen már ki valaki! Több boros könyvet is olvasgattam már, és én sem tudom pontosan, hogy a szőlőfajták nevét nagy betűvel írják, vagy kicsivel? Ha nyelvtanilag értelmezzük, akkor ezek ugyebár tulajdonnevek, amit ugye nagybetűvel írnak....

Új téma:

Bizonyára nagyon sokan vagyunk mostanában úgy, hogy férfiember létünkre nincs kedvünk az összes hölgy ismerőst végigjárni és meglocsolgatni, ha felüti fejét a húsvéti szezon, gondolom sok nő is úgy van vele, hogy inkább becsukja az ajtót, vagy elmegy otthonról, minthogy telefújja a férfitársadalom mindenféle 100 forintos pacsuli kölnikkel.
Ezeket a dolgokat összegyúrva gondoltam én egy olyat, hogy Gábriel barátommal közösen szervezünk egy húsvéti Tokaji bortúrát. A program 3nap/2 éjszaka Tokajban.
Egy-két pincelátogatás, esténként bográcsozás-szalonnasütés a száláshelyen, és persze jóféle Tokaji borok fogyasztása. A részletekről később, kérem, akik jelentkeznének a túrára írjanak a info@magyarborkulturaert.hu , vagy a zoltankaiser@t-online.hu címre. A szállás ára várhatóan 4250Ft/fő/éjszaka. Utazás létszámtól függően. Ínyenc hétfő: ha sikerül egyeztetni: Utazás Tolcsvára, az Ős Kaján étterembe, ami Magyarország egyik kulináris gyöngyszeme!

Fotók vegyesen

Pálinka kínáló szett az előző századból


Még mindíg a rozé...


Merlot rozé 2


Merlot rozé 2009


"Nézz, nézz az ég felé...."


Irsai a pohárban


PPE tartályok


Pincebelső 2


Pincebelső


Pince ajtó


Saját bor, saját kolbász:)


Ez az én kis kamrám....


Sör-bor korcsolya :)


Pálinkás pohár+üveg

Somlói kontra Somlói, azaz nem mind arany, ami fénylik!

Amint az előző írásaimból kiderült szeretek új ízeket megismerni. Éppezért kacérkodtam a gondolattal, hogy az általam még nem kóstolt borok közül előhúzok egy mostanában elég közkedvelt tételt, egy Somlói Juhfarkot. Az előhúzok persze csak képletesen értendő, az egyik hiperben elő is húztam-a polcról.
Bár ne tettem volna! Bár nyúltam volna egy másik palackért!
Magyarázat: amióta különböző borokkal ismerkedem egyetlen egyszer sem fordult elő olyan, hogy az adott bor a lefolyóban végezte volna! Kicsit szókimondó leszek, de tényleg így van. Két hét után a család többi tagja sem akart szorosabb kapcsolatba lépni ezzel az üveg borral, így "elbocsájtó szép üzenet"-ként MR Muscli-t játszott a lefolyóban.
Visszatérés: cimke: (most figyelj!) Badacsonyi Pincegazdaság, Somlói Juhfark, minőségi fehérbor.
Mivel már régebben kóstoltam és nem jegyeztem sehová fel e nemes nedű(?) jellemzőit kihagynám a jellemzést, lényeg az, hogy sem illatban, sem ízben nem nyerte el a tetszésemet, és itt új korszakot nyitottam: van egy bor, ami nem ízlik! Az ásványosságra fogtam a dolgot, és majdnem beletörődtem, hogy avulkánikus borok nekem nem jönnek be.
Amikor Nyulasi Gábrielnek elmeséltem negatív élményemet a somlói borról, egyből rákérdezett: a badacsonyi pincészet borát kóstoltad? Tanácsot adott, ha lehet szerezzek be egy palackkal a tornai pincészet somlói juhfarkjából, és megérzem a különbséget.
Megéreztem! Igaz sajna nem tornait kaptam, hanem somlói szt. márton pincészet kápráztatott el eme remek nedűvel, ami nyomába sem ér az előbb említett pancsnak.
Túl sok jellemzést sajna erről sem tudok írni, mert nem ma kóstoltam, viszont a jellegzetes illat, és az ásványosság egy remek bort vonultatott fel a poharamban.


Március 18.

Somlói borkóstoló.

Aki szereti a somlói borokat, vagy szertné megismerni őket feltétlenül jöjjön el.
Én ott leszek! :)

Etyeki bortúra és a metszés

Február utolsó napján, vasárnap az Ihatóbb Magyarországért lelkes bortúrázós csapata Etyek felé vette az uticélt. 9:15-kor találkoztunk az Etele-téri Volánbusz állomáson, majd buszra szállt 24 fős csapatunk, és irány Etyek. Megérkezésünk után zsebemből kihúztam egy úgymond meglepetés italt, mivel új tag voltam a klubban, gondoltam valahogy csak be kell mutatkoznom...a bemutatkozásomat egy 2009-es Chardonnay törkölypálinka segítette elő.
Első állomásunk az újhegyi pincéknél volt, aholis egy sonkakóstolóra tértünk be egy kis pincébe, ahol bor helyett jóféle házipálinkával kínáltak bennünket. A házigazda szeletelte nekünk a szebbnél szebb sonkákat, volt köztük 1 éves, 2 éves, mangalica, stb. A plusszt nekem az jelentette, hogy mindezek tejfölös kenyéren!!!voltak szervírozva, az ínyenceknek megjegyzem, hogy erre még egy pár csepp balzsamecet, és már az egekben szárnyalunk az ízkavalkádtól. Képek is készültek, végre tudok képekkel illusztrálni!
A sonkakóstoló után egy szép kis séta következett, megvilágosodott bennem miért is hívják ezt az általunk folytatott tevékenyet bortúrának. Csöppet sem akarok panaszkodni, csak rá kellett döbbennem, hogyha autója van az embernek mennyire el tud kényelmesedni. Lényeg a lényegben: Etyek egyik végéről átdzsesszeltünk a másik felére, érintve a Kecskegödröt és a Körpincét, mert voltak velünk holland túrázók is, nekik meg kellett mutatni miről is szól Etyek.
Kissé kifújt bennünket a kissé csípős szél, mikor elérkeztünk a Kattra pincészethez.
Fő a változatosság, itt is pálinkával nyitottunk, azaz javítanék, nem pálinkával, hanem borpárlattal, Cserszegi Fűszeresből és Carebnet Sauvignonból.
Az első bor egy 2009-es Szürkebarát, majd utána Olaszrizlinget kóstolunk. Őszintén szólva illatában kissé karcsúnak találom mindkettőt, a Szürkebarát ízében is gyenge még, az Olaszrizling hozza a tőle megszokott jegyeket, a végén a keserű mandula lecsengéssel.
A harmadik borra kíváncsi voltam, ez egy 2008-as Chardonnay volt, és mivel nekem is ez van legalább lesz összehasonlítási alapom. Volt különbség a kettő között! Eleve már az érlelés, az én Chardonnay-m fahordóban pihent, Kattra úr Chardonnay-ja viszont reduktív, ugye nem kell magyaráznom, hogy ettől sokkal frissebb, nem is beszélve a kellemes szénsavról....az enyém viszont éretteb, és karakteresebb a hordó miatt, de megfogadtam, idén fahordó kilőve a fehérbornál!
Jaaaj, majd el felejtettem, hát a Chardonnay előtt bizony némi meleg ételt vettünk magunkhoz, Kattra úr sólettje olyan jól sikerült, hogy kisétkű társaságunk még az aranytartalékot is elfogyasztotta. (nem is csoda, arra a pálinkáramennyiségre jól esett a meleg étel)
Következő bortételünk egy Pinot Noir Rozé, amiben megintcsak az illatanyagok hiányát éreztem, bár pinot rozét idáig még nem kóstoltam a rozékról általánosságban elmondható a málnás-epres- gyümölcsös jegy, ebben némi gyümölcsösség érződött, ízében kellemes savhangsúly.
A rozé elfogyasztása után belevetettük magunkat az acéltartályok hideg és óriási útvesztőjébe...Kattra úr bemutatta nekünk pincéjét, ami nem is annyira pince, hanem egy hűtött helység. Úgy éreztem bent magam, mint Duchemint(Louis De Funes), amikor a Szárnyát vagy combját című filmben bejut Tricatel gyárába az acéltartályok közé :)
Ennek a bortúrának utólag azért is örülök annyira, mert végre olyan bort is kóstolhattam, amit eddig még nem, ez nevezetesen a Királyleányka volt. Aromás illatával és ízével be is lopta magát a szívemben. 2009-es Chardonnay-t csapol eztuán vendéglátónk, ami még kissé zavaros, még nincs letisztulva. Illatában zöldalma és ananászos jegyek játszanak, ezek később az ízében is kiérződnek. A nap másik favoritja következik ez után, egy 2009-es Merlot, ami egyszerűen elvarázsol. Vizuálisan elképzelem, hogy iszogatjuk ezt a bort a baráti társaságban, angyalszárnyakon megjelenik Merlot tündér, és varázspálcájával kis csillámokat szór mindenki fejére. A borsort egy 2007-es Cabernet Sauvignonnal zárjuk, ami nekem őszintén szólva olyan a végén, mint egy lórugás. Nincs vele baj, félre ne értsék, csak az előző lágyan játszadozó fehérek-rozé-merlot után úgy tör be az ajtón, mint egy hívatlan vendég. Ha jól emlékszem 14% küröl van az alkoholja, barrique hordóban érlelődik. Érezni rajta, hogy nehéz bor. Lassan nyílik, csokis-szilvás illat és ízjegyek, ami azért furcsa, mert az a Cab.Franc-ra jellemző.
Indulás előtt még magunkhoz vettünk 2 l Királyleánykát, ami sajna nem ugyanaz volt, mint amit a tartályból kóstoltunk, de avval sem volt hiba, leszámítva, hogy félszáraz volt.
Összegezve a dolgokat: kellemes túra volt, aktívan töltöttünk el egy kellemes vasárnapot.

Hétfőn alig hittem el, amit a hőmérőn láttam: délztán egy óra körül bizony az 15 fokot mutatott. Egyből éreztem magamban valami vágyat, kisfűrész, kötöző és metszőolló kíséretében beültem a kocsiba, és irány a szőlő!
Komolyan mondom, mivel fekete munkásnadrág volt rajtam kishíjján rámrohadt, amíg a nap sütött! :)
Az Irsaival kezdtem a metszést, első nekifutásra 4 sort sikerült is megcsinálnom, durván 2 óra alatt. Holnap folytatom, már alig várom, hogy fent legyek, ilyenkor mindíg úgy megyek, hogy fent jól bereggelizek, megcsinálok jónéhány sort, aztán megebédelek, megint nekiállok.....
Nos így a végére a borom is elfogyott, amit blogírás közben kóstolgattam. Egy 2007-es Rajani Rizlinget próbáltam ki ma este a Liszt pincészettől, 14%-os alkohollal. Tud valamit!

Torkos csütörtök

Időpont: 2010. 02.18. 18h
Helyszín: Rosé Restaurant, Akácfa u. 24.
Mint tapasztalatlan torkos csütörtökre járó, szerdán délután álltam neki éttermet keresni, merthát úgy gondoltam az az 50% az mégiscsak 50%. Választásom a belváros szívében található Rosé Restaurant-ra esett.
Negyedóra késéssel értünk a tetthelyre, ahol meglepetésünkre nem volt teltház, és felszolgálónk is megnyugtatott, hogy nem szükséges 20h-kor felállnunk az asztaltól, mert lemondtak néhány foglalást, úgyhogy maradhatunk tovább is. Számomra ez külön öröm volt, mert valljuk be, ki szeret futószalagszerűen bekajálni, aztán mint egy jóllakott napközis odébbállni... :)
Felszolgálónk segítőkész, már az ajtóban elénkugrik, elkalauzol a lefoglalz asztalhoz, majd segít a kabátok levételében, és fel is rakja őket a fogasra.
Részemről Nyakas Sauvignon Blanc az indítás, kísérőm szintén Nyakas Irsaijával kezd.
A nyitótáncot padlizsánkrém és tatár beafsteak kezdi, mindkettő ízletes, mondhatni hibátlan, roppanós friss zöldségek kíséretében érkeznek. Közben szürkebarátra térünk át, Bárdos és fia pincéjéből, kellemesen társul az előételhez.
Levesfronton korianderes sajtlevest rendelünk torilla chipsszel, és káposztalevest füstölt csülökkel. Utóbbiból hiányolom a csülköt, konkrétan egy darab sem került a csészémbe, egy pici feketepont a konyhának! A sajtleves kellemesen krémes, nem por apalú, júl passzol hozzá a tortillachips.
"Rozé-kacsamell" mézes dióbéllel, bazsalikomos szamócamártással és bélszín baconnal, hagymával és sajttal sütve, házi burgonyafánkkal. Ez a címe az este főfogásainak,
amihez mindketten egy Takler Merlot kóstolunk. A kacsamell nekem kissé száraznak tűnik, mégis rozé, a bélszín, ahogy kértem médium, plusszban kértem hozzá még egy adag mustáros-konyakon mártást.
A desszertig ejtőztünk kicsit, és egy pohárka Kadarkát vettem magamhoz, Chateau Kajmád pincészettől.
Desszert: tojáslikőrös somlói galuska és házi almás pite vaniliamártással.
Hozzá: Tokajicum Borház 3 puttonyos aszú. Ha szépen akarom kifejezni magam, akkor a végén robbant az ízorgazmus, a fahéjjas-almás pite, és a tokaji......szememet lehúgyva sokáig élveztem az ízpárosítást.
Kísérőm az étteremből kilépve megkérdezte:
-Szeretnéd helyreállítani a szád ph értékét?
A válaszom csak ennyi volt:
-Nem köszönöm, a tokaji zamata körtáncot jár még a számban!

A Borfogyasztó és a Borosgazda találkozása

Szombaton itt járt nálam Nyulasi Gábriel, a 2008-as év Borfogyasztója, összehoztunk egy rögtönzött borkóstolót. Előzményként elmondom, hogy már akkor felmerült az ötlet, hogy kijönne majd kóstolgatni, amikor jelentkeztem az Ihatóbb Magyarországért mozgalom díszes táborába. (lásd itt: http://www.magyarborkulturaert.hu/ )
Szóval próbáltunk időpontot egyeztetni, mígnem a szombatban maradtunk, bár ez érkezése előtt 1 órával lett 100%-osan biztos. A legjobb az az egészben, hogy kicsit izgulnom kellett volna, milyennek találja majd a boraimat az év borfogyasztója, de izgalomnak jele sem volt, talán éppen azért, mert -nagyképűség nélkül mondhatom- a sok munka hatására jók és minőségiek a boraim. Akkor éreztem kissé kellemetlenül magam, amikor Gábriel zakóban jelent meg, én meg mondhatni munkásruhában fogadtam, de később kiderült még volt egy boros programja aznap...
A kóstolót 2009-es Irsaival kezdtük, amiről megállapítottuk, hogy nem tesz neki jót a fahordó, mert az illatát is kiveszi, meg az a kellemesen bizsergetős szénsav sem marad meg benne. Sebaj, majd idén reduktívban nyomjuk!
A következő 2009-es Chardonnay már karakteresebb tétel volt, közvetlenül utána pedig a Barrique Battonage Chardonnay-t kóstoltuk, a BBC-t :)
Amikor a barrique hordőból kivettem a chardonnay-t, beletöltöttem próba jelleggel egy 2008-as vegyes fehéret, 80%chardonnay-20%irsai arányban, meglepően jó karaktert kapott a fától. Gábriel mézes illatot fedezett fel benne, és sokkal krémesebb volt, gondolom egy éves lévén. Jövőhéten le is palackozom azt a kb 30 litert.
Rozéborom következett, amit két szóval jellemzett vendégem: csajos bor. Ennek oka a maradék cukortartalom, a benne dolgozó fajélesztő hatására tavaszra átalakul.
2008-as cab.sav-kékfrankos cuvée következett, aminek a színe nem túl erős, inkább silleres, illatában viszont rendesen a rumos meggy dominál, az ízével sincs hiba.
A záróakkord az újbor, 2009-es kékfrankos, amiről megjegyeztük, hogy Ő még nem összetett, olyan "még nem tudja mit akar" kategória, de lesz ideje kialakulni.
Bevallom elég rossz házigazda benyomását keltettem, úgyanis én bor mellé mindíg eszegetek valamit, füstölt sonkát, sajtokat, stb. Mindez a borkóstoló végén jutott eszembe, de gyorsan improvizáltam némi bacont és füstölt sajtot. Búcsúzásképpen pedig megittunk egy jóféle seprőpálinkát.
Kellemes délután volt.

BUÉK!

Boldog új évet mindenkinek!
Egy hónap telt el utolsó írásom óta. A kései szüretelésű ezerfürtű már 2 hete forr a pincében, és egy érdekes hártya jelent meg a tetején, ami normális az oxidáció miatt. A szamorodni borokat készítik oxidatív körülmények között, nem töltik teljesen teli a hordót, csak 3/4-ig.
Elvittem a boraimat december 27-én János napi újbor szentelésre, és az azt követő borkóstolóra. A chardonnay elsőrendű sikert aratott, mindenki dícsérte, nekem meg csak hízott a májam :) Tény, hogy kicsit kevés benne a sav, de ízben hibátlan. Mivel tölgyfahordóban érlelődött kb 4 hónapig össze sem lehet hasonlítani egy reduktív társával. Szép karaktert kapott a fától, bár most azért fogom mégis műanyag tartányba tenni, mert igencsak fogy, és nem szeretem, ha darabban van a hordó.
Tegnap kis születésnapi rendezvényen felsorakoztattam a boraimat a családnak, borkóstolós vacsora volt, pozitív hatással:) Idén helyhiány miatt a kékfrankost 500l-es műanyag tartályba kellett tennek, de nem vált hátrányára, sokkal jobb íze van, mint a tavalyinak, bár a tavalyi sem olyan rossz tétel.
A rozét elneveztük csajos bornak, mert olyan édes maradt. Megpróbálkozom az újabb erjesztéssel, szereztem fajélesztőt, megindítom újra a cuccot, szeretném, ha a végén egy kis szénsav is maradna benne, de ez még a jövő zenéje!