Február utolsó napján, vasárnap az Ihatóbb Magyarországért lelkes bortúrázós csapata Etyek felé vette az uticélt. 9:15-kor találkoztunk az Etele-téri Volánbusz állomáson, majd buszra szállt 24 fős csapatunk, és irány Etyek. Megérkezésünk után zsebemből kihúztam egy úgymond meglepetés italt, mivel új tag voltam a klubban, gondoltam valahogy csak be kell mutatkoznom...a bemutatkozásomat egy 2009-es Chardonnay törkölypálinka segítette elő.
Első állomásunk az újhegyi pincéknél volt, aholis egy sonkakóstolóra tértünk be egy kis pincébe, ahol bor helyett jóféle házipálinkával kínáltak bennünket. A házigazda szeletelte nekünk a szebbnél szebb sonkákat, volt köztük 1 éves, 2 éves, mangalica, stb. A plusszt nekem az jelentette, hogy mindezek tejfölös kenyéren!!!voltak szervírozva, az ínyenceknek megjegyzem, hogy erre még egy pár csepp balzsamecet, és már az egekben szárnyalunk az ízkavalkádtól. Képek is készültek, végre tudok képekkel illusztrálni!
A sonkakóstoló után egy szép kis séta következett, megvilágosodott bennem miért is hívják ezt az általunk folytatott tevékenyet bortúrának. Csöppet sem akarok panaszkodni, csak rá kellett döbbennem, hogyha autója van az embernek mennyire el tud kényelmesedni. Lényeg a lényegben: Etyek egyik végéről átdzsesszeltünk a másik felére, érintve a Kecskegödröt és a Körpincét, mert voltak velünk holland túrázók is, nekik meg kellett mutatni miről is szól Etyek.
Kissé kifújt bennünket a kissé csípős szél, mikor elérkeztünk a Kattra pincészethez.
Fő a változatosság, itt is pálinkával nyitottunk, azaz javítanék, nem pálinkával, hanem borpárlattal, Cserszegi Fűszeresből és Carebnet Sauvignonból.
Az első bor egy 2009-es Szürkebarát, majd utána Olaszrizlinget kóstolunk. Őszintén szólva illatában kissé karcsúnak találom mindkettőt, a Szürkebarát ízében is gyenge még, az Olaszrizling hozza a tőle megszokott jegyeket, a végén a keserű mandula lecsengéssel.
A harmadik borra kíváncsi voltam, ez egy 2008-as Chardonnay volt, és mivel nekem is ez van legalább lesz összehasonlítási alapom. Volt különbség a kettő között! Eleve már az érlelés, az én Chardonnay-m fahordóban pihent, Kattra úr Chardonnay-ja viszont reduktív, ugye nem kell magyaráznom, hogy ettől sokkal frissebb, nem is beszélve a kellemes szénsavról....az enyém viszont éretteb, és karakteresebb a hordó miatt, de megfogadtam, idén fahordó kilőve a fehérbornál!
Jaaaj, majd el felejtettem, hát a Chardonnay előtt bizony némi meleg ételt vettünk magunkhoz, Kattra úr sólettje olyan jól sikerült, hogy kisétkű társaságunk még az aranytartalékot is elfogyasztotta. (nem is csoda, arra a pálinkáramennyiségre jól esett a meleg étel)
Következő bortételünk egy Pinot Noir Rozé, amiben megintcsak az illatanyagok hiányát éreztem, bár pinot rozét idáig még nem kóstoltam a rozékról általánosságban elmondható a málnás-epres- gyümölcsös jegy, ebben némi gyümölcsösség érződött, ízében kellemes savhangsúly.
A rozé elfogyasztása után belevetettük magunkat az acéltartályok hideg és óriási útvesztőjébe...Kattra úr bemutatta nekünk pincéjét, ami nem is annyira pince, hanem egy hűtött helység. Úgy éreztem bent magam, mint Duchemint(Louis De Funes), amikor a Szárnyát vagy combját című filmben bejut Tricatel gyárába az acéltartályok közé :)
Ennek a bortúrának utólag azért is örülök annyira, mert végre olyan bort is kóstolhattam, amit eddig még nem, ez nevezetesen a Királyleányka volt. Aromás illatával és ízével be is lopta magát a szívemben. 2009-es Chardonnay-t csapol eztuán vendéglátónk, ami még kissé zavaros, még nincs letisztulva. Illatában zöldalma és ananászos jegyek játszanak, ezek később az ízében is kiérződnek. A nap másik favoritja következik ez után, egy 2009-es Merlot, ami egyszerűen elvarázsol. Vizuálisan elképzelem, hogy iszogatjuk ezt a bort a baráti társaságban, angyalszárnyakon megjelenik Merlot tündér, és varázspálcájával kis csillámokat szór mindenki fejére. A borsort egy 2007-es Cabernet Sauvignonnal zárjuk, ami nekem őszintén szólva olyan a végén, mint egy lórugás. Nincs vele baj, félre ne értsék, csak az előző lágyan játszadozó fehérek-rozé-merlot után úgy tör be az ajtón, mint egy hívatlan vendég. Ha jól emlékszem 14% küröl van az alkoholja, barrique hordóban érlelődik. Érezni rajta, hogy nehéz bor. Lassan nyílik, csokis-szilvás illat és ízjegyek, ami azért furcsa, mert az a Cab.Franc-ra jellemző.
Indulás előtt még magunkhoz vettünk 2 l Királyleánykát, ami sajna nem ugyanaz volt, mint amit a tartályból kóstoltunk, de avval sem volt hiba, leszámítva, hogy félszáraz volt.
Összegezve a dolgokat: kellemes túra volt, aktívan töltöttünk el egy kellemes vasárnapot.
Hétfőn alig hittem el, amit a hőmérőn láttam: délztán egy óra körül bizony az 15 fokot mutatott. Egyből éreztem magamban valami vágyat, kisfűrész, kötöző és metszőolló kíséretében beültem a kocsiba, és irány a szőlő!
Komolyan mondom, mivel fekete munkásnadrág volt rajtam kishíjján rámrohadt, amíg a nap sütött! :)
Az Irsaival kezdtem a metszést, első nekifutásra 4 sort sikerült is megcsinálnom, durván 2 óra alatt. Holnap folytatom, már alig várom, hogy fent legyek, ilyenkor mindíg úgy megyek, hogy fent jól bereggelizek, megcsinálok jónéhány sort, aztán megebédelek, megint nekiállok.....
Nos így a végére a borom is elfogyott, amit blogírás közben kóstolgattam. Egy 2007-es Rajani Rizlinget próbáltam ki ma este a Liszt pincészettől, 14%-os alkohollal. Tud valamit!
Kajzi, gratula az élménybeszámolóért!
VálaszTörlés