A következő sorokban megintcsak nem a saját boraimról tartok prédikációt, hanem arról, hogy miféle újdonságokkal ismerkedtem meg "TÉVÚTRA FUTOTT ALANTAS ÉLETÜNK SÖTÉTÜLŐ CSILLAGÖSVÉNYÉN. :) Bár ha belegondolok egy-két jó tételtől a sötétülő csillagösvény inkább világosodni kezdett....de kezdjük mindenek elején egy jó kis pálinkakóstolással.
Sógorom, aki vendéglőtulajdonos, felhívott egyik délután, hogy este pálinkakóstolót tart nála a Szicsek névre hallgató, pálinkaforgalmazó cég. Nem is kellett kétszer mondania, mert mivel "gasztrológus" és hedonista is vagyok egy személyben, merészen álltam eme jónak ígérkező tevékenység elé.
Mivel boros blogot terveztem, nem sorolom fel hányféle pálinkát kóstoltunk 1-1,5 cl/fajta, volt cigánymeggytől kezdve a csipkebogyón keresztül a törkölyig.
12 tétel közül választottuk ki a győztes ötöt, bár a legvégén az utolsó pálinka már csípte az ízlelőbimbóimat...azt kiabálta: Elég volt!
A következő rendezvény a Somlói borbemutató volt a Festetics Palotában, amit Nyulasi Gábriel ajánlott figyelmembe. Nos mivel még sosem jártam ott márcsak ezért is érdemes volt megtekinteni.
Külön szeretném megjegyezni, hogy majdhogynem extavagánsnak titulálható borospohárban kóstolgattuk a somlói borokat, ugyanis a kóstolópoharunknak a szára négyszögletes volt, talán egy görög oszlophoz hasonlított....ha sokáig fogta az ember már-már kényelmetlen is volt. Zárójelben megjegyezném, hogy kézhezvétel után papír-ill. karton szaga volt a poharakan, szerintem ilyenkor, ha kartondobozból veszik elő őket nem árt elöblíteni őket...
Regisztráció után kis füzetet kaptunk, amiben fel volt tüntetve mind a 17 somlói pincészet, alatta jegyzetelőhellyel. Én őszinte leszek, az első három pincészetig lelkesen írtam a fajtákat, és némi hozzáfűznivalót, de most jön a lényeg: egy pincészetnél 3-4 fajta bort kóstoltunk. A mennyiség 0,5 dl, és 1 dl között ingázott. Furmint, hárslevelű, olaszrizling, juhfark. Ők voltak az este főszereplői, ám a borosgazdáknál lapult még némi chardonnay, tramini, savignon blanc, syrah rozé, és kékfrankos is.
Egy őszinte gondoltat, és ezzel nem szeretnék senkit megbántani: a suszter maradjon a kaptafánál, a somló pedig a juhfarknál, furmintnál, hárslevelűnél, olaszrizlingnél. Egyik somlón termett chardonnay sem nyerte el az ízlésemet, talán a talaj összetétel, talán a klíma, ki tudja....új borokat mentem megkóstolni, és összehasonlítani, de a chardonnay-nál azt montam: a miénk jobb! Persze minden szentnek maga felé hajlik a keze, de őszintén kíváncsi lennék a borászok véleményükre, mit szónak az itt termett chardonnay-hoz.
Visszatérve kicsit a kóstolóra, a hárslevelű belopta magát a szívembe, de rendesen.
Nem tagadom, voltak "hogyismondjam" érdekes tételek is, ez alatt egy furmintot értek, aminek szó szerint gumi szaga volt, és ez tetézve vegyszeres íze....még szerencse, hogy voltak az asztalon ....hogy is mondják ezt....köpőváza? Vagy kiöntőváza? Valaki homályosítson fel mi a neve ennek a kis váza szerű dolognak, amibe beleöntheted a poharadban maradt mintát.
Összegezve a dolgot jó borokat ittam. Jaj és hogy a kecskasajtokról már ne is beszéljek...
Blogírás közben St Andra pincészet A KUTYA FÁJÁT 2007-es tételét kortyolgatom, végre találtam egy üveggel. A kékfrankos, merlot, pinot noir összetevőkből kovácsolt remekmű a 2009-es év borásza, dr. Lőrincz György keze munkáját dícséri. A kutyafáját! Ez jól sikerült!
Ha vizuális akarok lenni, akkor elképzelem Lőrincz Györgyöt, amint egy hordómintát megkóstol, körbefuttatja a poháron, beleszagol, szagolgatja, pörgeti, megkóstolja, és azt mondja az első korty után: azt a kutyafáját....
"Magyar égen magyar Isten, Lőrincz Györgynek párja nincsen"
Ez a mondat az Év Borászának tiszteletére rendezett gálaebéden hangzott el az egyik séftől.
Hirtelen az jutott eszembe, mikor ősszel napról-napra, hétről-hétre figyelgettem a barrique chardonnay-mat, egy hónap érlelés után nem bírtam tovább, megkóstoltam, és csak ennyit mondtam: ATYA ÚR ISTEN ! Szívbemarkoló érzés volt, hogy olyan bort tudtam önszántamból elkészíteni, amit a boltok polcain árulnak, és neves borászatok termelik. Végül is Lőrincz úr is valahogy így kezdte, ahogy én, és nézzük csak hová jutott.
Az embernek bízni kell magában, csakis így juthat előbbre!
Vagy ahogy Madách mondotta volt:
"Mondottam ember, küzd és bízva bízzál"
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése