Márciusi kóstolók

A következő sorokban megintcsak nem a saját boraimról tartok prédikációt, hanem arról, hogy miféle újdonságokkal ismerkedtem meg "TÉVÚTRA FUTOTT ALANTAS ÉLETÜNK SÖTÉTÜLŐ CSILLAGÖSVÉNYÉN. :) Bár ha belegondolok egy-két jó tételtől a sötétülő csillagösvény inkább világosodni kezdett....de kezdjük mindenek elején egy jó kis pálinkakóstolással.
Sógorom, aki vendéglőtulajdonos, felhívott egyik délután, hogy este pálinkakóstolót tart nála a Szicsek névre hallgató, pálinkaforgalmazó cég. Nem is kellett kétszer mondania, mert mivel "gasztrológus" és hedonista is vagyok egy személyben, merészen álltam eme jónak ígérkező tevékenység elé.
Mivel boros blogot terveztem, nem sorolom fel hányféle pálinkát kóstoltunk 1-1,5 cl/fajta, volt cigánymeggytől kezdve a csipkebogyón keresztül a törkölyig.
12 tétel közül választottuk ki a győztes ötöt, bár a legvégén az utolsó pálinka már csípte az ízlelőbimbóimat...azt kiabálta: Elég volt!

A következő rendezvény a Somlói borbemutató volt a Festetics Palotában, amit Nyulasi Gábriel ajánlott figyelmembe. Nos mivel még sosem jártam ott márcsak ezért is érdemes volt megtekinteni.
Külön szeretném megjegyezni, hogy majdhogynem extavagánsnak titulálható borospohárban kóstolgattuk a somlói borokat, ugyanis a kóstolópoharunknak a szára négyszögletes volt, talán egy görög oszlophoz hasonlított....ha sokáig fogta az ember már-már kényelmetlen is volt. Zárójelben megjegyezném, hogy kézhezvétel után papír-ill. karton szaga volt a poharakan, szerintem ilyenkor, ha kartondobozból veszik elő őket nem árt elöblíteni őket...

Regisztráció után kis füzetet kaptunk, amiben fel volt tüntetve mind a 17 somlói pincészet, alatta jegyzetelőhellyel. Én őszinte leszek, az első három pincészetig lelkesen írtam a fajtákat, és némi hozzáfűznivalót, de most jön a lényeg: egy pincészetnél 3-4 fajta bort kóstoltunk. A mennyiség 0,5 dl, és 1 dl között ingázott. Furmint, hárslevelű, olaszrizling, juhfark. Ők voltak az este főszereplői, ám a borosgazdáknál lapult még némi chardonnay, tramini, savignon blanc, syrah rozé, és kékfrankos is.

Egy őszinte gondoltat, és ezzel nem szeretnék senkit megbántani: a suszter maradjon a kaptafánál, a somló pedig a juhfarknál, furmintnál, hárslevelűnél, olaszrizlingnél. Egyik somlón termett chardonnay sem nyerte el az ízlésemet, talán a talaj összetétel, talán a klíma, ki tudja....új borokat mentem megkóstolni, és összehasonlítani, de a chardonnay-nál azt montam: a miénk jobb! Persze minden szentnek maga felé hajlik a keze, de őszintén kíváncsi lennék a borászok véleményükre, mit szónak az itt termett chardonnay-hoz.

Visszatérve kicsit a kóstolóra, a hárslevelű belopta magát a szívembe, de rendesen.
Nem tagadom, voltak "hogyismondjam" érdekes tételek is, ez alatt egy furmintot értek, aminek szó szerint gumi szaga volt, és ez tetézve vegyszeres íze....még szerencse, hogy voltak az asztalon ....hogy is mondják ezt....köpőváza? Vagy kiöntőváza? Valaki homályosítson fel mi a neve ennek a kis váza szerű dolognak, amibe beleöntheted a poharadban maradt mintát.
Összegezve a dolgot jó borokat ittam. Jaj és hogy a kecskasajtokról már ne is beszéljek...
Blogírás közben St Andra pincészet A KUTYA FÁJÁT 2007-es tételét kortyolgatom, végre találtam egy üveggel. A kékfrankos, merlot, pinot noir összetevőkből kovácsolt remekmű a 2009-es év borásza, dr. Lőrincz György keze munkáját dícséri. A kutyafáját! Ez jól sikerült!
Ha vizuális akarok lenni, akkor elképzelem Lőrincz Györgyöt, amint egy hordómintát megkóstol, körbefuttatja a poháron, beleszagol, szagolgatja, pörgeti, megkóstolja, és azt mondja az első korty után: azt a kutyafáját....

"Magyar égen magyar Isten, Lőrincz Györgynek párja nincsen"
Ez a mondat az Év Borászának tiszteletére rendezett gálaebéden hangzott el az egyik séftől.

Hirtelen az jutott eszembe, mikor ősszel napról-napra, hétről-hétre figyelgettem a barrique chardonnay-mat, egy hónap érlelés után nem bírtam tovább, megkóstoltam, és csak ennyit mondtam: ATYA ÚR ISTEN ! Szívbemarkoló érzés volt, hogy olyan bort tudtam önszántamból elkészíteni, amit a boltok polcain árulnak, és neves borászatok termelik. Végül is Lőrincz úr is valahogy így kezdte, ahogy én, és nézzük csak hová jutott.

Az embernek bízni kell magában, csakis így juthat előbbre!

Vagy ahogy Madách mondotta volt:

"Mondottam ember, küzd és bízva bízzál"

Kadarkás szeles vasárnap

Vasárnap délután ráhangoltam magam a St. Andrea pincészet A Kutyafáját 2007-es vörös tételére, de pechemre egy darabot sem találtam, bár nem csináltam érte körutazást, és mivel vörösborra voltam ráhangolva a szekszárdi Szent Gaál pincészet Kadarkájával vígasztalódtam. A nóta is úgy van: Csak egy liter Kadarka kell, hogy az ember ne törődjön semmivel...
A Tv Paprikán láttam a minap egy kis egyszerű süti receptet, gyorsan hozzápárosítottam a kadarkámhoz.

Huszárcsókot sütöttem mandulával, és a tetejére nagymamám jópár éve főzött szilvalekvárját kentem...mmmm. Jól passzolt a borhoz, mert a süti nem volt túl édes. A bort kellemes fűszeres, meggyes íz és illat jellemezte. Életem első Kadarkáját a Wekler pincészettől kóstoltam, nagyon megtetszett, a Pinot Noir-hoz hasonló jegyekkel bír. Én meg egyszerűen bírom. :)

St .Andrea Napbor 2008+ Tokaji húsvéti hétvége

Sokszor a kezembe vettem már. Mindíg csábítóan hívogatott a sárgafényű napocska az elején. Nameg az emlékek, a tavalyi Gourmet fesztiválon volt az első találkozásunk, de mihez is kóstoltam? Megpróbálok visszaemlékezni....ááá igen: cukkínis pappardelle fasírtgolyókkal. Mivel egri cuvée borunk egyik alkotóeleme a chardonnay, így jól passzolt az éppen kóstolt ételhez. Chardonnay, Sauvignon Blanc, Pinot Blanc, Hárslevelű, Viognier és Rajnai Rizling.
Na kérem szépen, azt hiszem komoly borral állunk szemben!
A pohárba töltve még zárkózott, lassan nyílik, de kis idő után egyre csak hozza magával az összetevő borok jegyeit. Szinte harapni lehet az illatokat, zöldalma, körte, licsi, virágos rét, hársméz, és érzek benne még valamit, talán azt, amikor épp az előbb említett hársméz és a gyümölcsök körtáncot járnak, és ebből egy szép gyümölcskavalkád bontakozik ki. Megjegyzem még csak az illatoknál tartok :)
Itt tarok pár másodpercnyi szünetet, az illatokkal kapcsolatban. Kb 3 éve lehetett, amikor sógorom lehívott magához a pincéjébe, hogy kóstoljak meg egy merlot. Nagyobb méretű borospohárba töltötte, amolyan burgundis félébe, de csak épp egy decit. Megkérdezte: -Mit érzel rajta? Kissé megszellőztetve a bort beleszagoltam, és nagyon meglepődtem, úgyanis túlérett banán illatot éreztem. Mindezt meg is osztottam vele, és erre csak annyit mondott: -Helyes a válasz! Ott nekem akkor megváltozott az egész borhoz való hozzáállásom, azelőtt hallottam, illetve olvasgattam ezt-azt, hogy cseresznyés illat, vaníliás, kávés, csokis, stb...ezután csak az illatokat és az ízeket kerestem a borokban, és az enyémben is.
Visszatérve Lőrincz György St. Andrea Egri Cuvée-ére én mindíg félek egy kicsit az ilyen "túl sokféle összetevőkből készült" boroktól. Bár a százalékarány nincs feltüntetve rajta, véleményem szerint a rajnai rizling és a chardonnay vezeti az ízeket, utánuk érkezik a friss, majdnem szinte szénsavas sauvinon blanc-os frissesség. Kellemes savstruktúra. (megjegyzem egy kellemes estén nagyon jól passzol hozzá Norah Jones zenei aláfestése, és némi kis kecskesajt pirítóson:) )
Ehhez a fehérborhoz én csak gratulálni tudok!

A következő tételem Lőrincz úrtól az AZT A KUTYAFÁJÁT névre hallgató bor lesz!
Segítsen már ki valaki! Több boros könyvet is olvasgattam már, és én sem tudom pontosan, hogy a szőlőfajták nevét nagy betűvel írják, vagy kicsivel? Ha nyelvtanilag értelmezzük, akkor ezek ugyebár tulajdonnevek, amit ugye nagybetűvel írnak....

Új téma:

Bizonyára nagyon sokan vagyunk mostanában úgy, hogy férfiember létünkre nincs kedvünk az összes hölgy ismerőst végigjárni és meglocsolgatni, ha felüti fejét a húsvéti szezon, gondolom sok nő is úgy van vele, hogy inkább becsukja az ajtót, vagy elmegy otthonról, minthogy telefújja a férfitársadalom mindenféle 100 forintos pacsuli kölnikkel.
Ezeket a dolgokat összegyúrva gondoltam én egy olyat, hogy Gábriel barátommal közösen szervezünk egy húsvéti Tokaji bortúrát. A program 3nap/2 éjszaka Tokajban.
Egy-két pincelátogatás, esténként bográcsozás-szalonnasütés a száláshelyen, és persze jóféle Tokaji borok fogyasztása. A részletekről később, kérem, akik jelentkeznének a túrára írjanak a info@magyarborkulturaert.hu , vagy a zoltankaiser@t-online.hu címre. A szállás ára várhatóan 4250Ft/fő/éjszaka. Utazás létszámtól függően. Ínyenc hétfő: ha sikerül egyeztetni: Utazás Tolcsvára, az Ős Kaján étterembe, ami Magyarország egyik kulináris gyöngyszeme!

Fotók vegyesen

Pálinka kínáló szett az előző századból


Még mindíg a rozé...


Merlot rozé 2


Merlot rozé 2009


"Nézz, nézz az ég felé...."


Irsai a pohárban


PPE tartályok


Pincebelső 2


Pincebelső


Pince ajtó


Saját bor, saját kolbász:)


Ez az én kis kamrám....


Sör-bor korcsolya :)


Pálinkás pohár+üveg

Somlói kontra Somlói, azaz nem mind arany, ami fénylik!

Amint az előző írásaimból kiderült szeretek új ízeket megismerni. Éppezért kacérkodtam a gondolattal, hogy az általam még nem kóstolt borok közül előhúzok egy mostanában elég közkedvelt tételt, egy Somlói Juhfarkot. Az előhúzok persze csak képletesen értendő, az egyik hiperben elő is húztam-a polcról.
Bár ne tettem volna! Bár nyúltam volna egy másik palackért!
Magyarázat: amióta különböző borokkal ismerkedem egyetlen egyszer sem fordult elő olyan, hogy az adott bor a lefolyóban végezte volna! Kicsit szókimondó leszek, de tényleg így van. Két hét után a család többi tagja sem akart szorosabb kapcsolatba lépni ezzel az üveg borral, így "elbocsájtó szép üzenet"-ként MR Muscli-t játszott a lefolyóban.
Visszatérés: cimke: (most figyelj!) Badacsonyi Pincegazdaság, Somlói Juhfark, minőségi fehérbor.
Mivel már régebben kóstoltam és nem jegyeztem sehová fel e nemes nedű(?) jellemzőit kihagynám a jellemzést, lényeg az, hogy sem illatban, sem ízben nem nyerte el a tetszésemet, és itt új korszakot nyitottam: van egy bor, ami nem ízlik! Az ásványosságra fogtam a dolgot, és majdnem beletörődtem, hogy avulkánikus borok nekem nem jönnek be.
Amikor Nyulasi Gábrielnek elmeséltem negatív élményemet a somlói borról, egyből rákérdezett: a badacsonyi pincészet borát kóstoltad? Tanácsot adott, ha lehet szerezzek be egy palackkal a tornai pincészet somlói juhfarkjából, és megérzem a különbséget.
Megéreztem! Igaz sajna nem tornait kaptam, hanem somlói szt. márton pincészet kápráztatott el eme remek nedűvel, ami nyomába sem ér az előbb említett pancsnak.
Túl sok jellemzést sajna erről sem tudok írni, mert nem ma kóstoltam, viszont a jellegzetes illat, és az ásványosság egy remek bort vonultatott fel a poharamban.


Március 18.

Somlói borkóstoló.

Aki szereti a somlói borokat, vagy szertné megismerni őket feltétlenül jöjjön el.
Én ott leszek! :)

Etyeki bortúra és a metszés

Február utolsó napján, vasárnap az Ihatóbb Magyarországért lelkes bortúrázós csapata Etyek felé vette az uticélt. 9:15-kor találkoztunk az Etele-téri Volánbusz állomáson, majd buszra szállt 24 fős csapatunk, és irány Etyek. Megérkezésünk után zsebemből kihúztam egy úgymond meglepetés italt, mivel új tag voltam a klubban, gondoltam valahogy csak be kell mutatkoznom...a bemutatkozásomat egy 2009-es Chardonnay törkölypálinka segítette elő.
Első állomásunk az újhegyi pincéknél volt, aholis egy sonkakóstolóra tértünk be egy kis pincébe, ahol bor helyett jóféle házipálinkával kínáltak bennünket. A házigazda szeletelte nekünk a szebbnél szebb sonkákat, volt köztük 1 éves, 2 éves, mangalica, stb. A plusszt nekem az jelentette, hogy mindezek tejfölös kenyéren!!!voltak szervírozva, az ínyenceknek megjegyzem, hogy erre még egy pár csepp balzsamecet, és már az egekben szárnyalunk az ízkavalkádtól. Képek is készültek, végre tudok képekkel illusztrálni!
A sonkakóstoló után egy szép kis séta következett, megvilágosodott bennem miért is hívják ezt az általunk folytatott tevékenyet bortúrának. Csöppet sem akarok panaszkodni, csak rá kellett döbbennem, hogyha autója van az embernek mennyire el tud kényelmesedni. Lényeg a lényegben: Etyek egyik végéről átdzsesszeltünk a másik felére, érintve a Kecskegödröt és a Körpincét, mert voltak velünk holland túrázók is, nekik meg kellett mutatni miről is szól Etyek.
Kissé kifújt bennünket a kissé csípős szél, mikor elérkeztünk a Kattra pincészethez.
Fő a változatosság, itt is pálinkával nyitottunk, azaz javítanék, nem pálinkával, hanem borpárlattal, Cserszegi Fűszeresből és Carebnet Sauvignonból.
Az első bor egy 2009-es Szürkebarát, majd utána Olaszrizlinget kóstolunk. Őszintén szólva illatában kissé karcsúnak találom mindkettőt, a Szürkebarát ízében is gyenge még, az Olaszrizling hozza a tőle megszokott jegyeket, a végén a keserű mandula lecsengéssel.
A harmadik borra kíváncsi voltam, ez egy 2008-as Chardonnay volt, és mivel nekem is ez van legalább lesz összehasonlítási alapom. Volt különbség a kettő között! Eleve már az érlelés, az én Chardonnay-m fahordóban pihent, Kattra úr Chardonnay-ja viszont reduktív, ugye nem kell magyaráznom, hogy ettől sokkal frissebb, nem is beszélve a kellemes szénsavról....az enyém viszont éretteb, és karakteresebb a hordó miatt, de megfogadtam, idén fahordó kilőve a fehérbornál!
Jaaaj, majd el felejtettem, hát a Chardonnay előtt bizony némi meleg ételt vettünk magunkhoz, Kattra úr sólettje olyan jól sikerült, hogy kisétkű társaságunk még az aranytartalékot is elfogyasztotta. (nem is csoda, arra a pálinkáramennyiségre jól esett a meleg étel)
Következő bortételünk egy Pinot Noir Rozé, amiben megintcsak az illatanyagok hiányát éreztem, bár pinot rozét idáig még nem kóstoltam a rozékról általánosságban elmondható a málnás-epres- gyümölcsös jegy, ebben némi gyümölcsösség érződött, ízében kellemes savhangsúly.
A rozé elfogyasztása után belevetettük magunkat az acéltartályok hideg és óriási útvesztőjébe...Kattra úr bemutatta nekünk pincéjét, ami nem is annyira pince, hanem egy hűtött helység. Úgy éreztem bent magam, mint Duchemint(Louis De Funes), amikor a Szárnyát vagy combját című filmben bejut Tricatel gyárába az acéltartályok közé :)
Ennek a bortúrának utólag azért is örülök annyira, mert végre olyan bort is kóstolhattam, amit eddig még nem, ez nevezetesen a Királyleányka volt. Aromás illatával és ízével be is lopta magát a szívemben. 2009-es Chardonnay-t csapol eztuán vendéglátónk, ami még kissé zavaros, még nincs letisztulva. Illatában zöldalma és ananászos jegyek játszanak, ezek később az ízében is kiérződnek. A nap másik favoritja következik ez után, egy 2009-es Merlot, ami egyszerűen elvarázsol. Vizuálisan elképzelem, hogy iszogatjuk ezt a bort a baráti társaságban, angyalszárnyakon megjelenik Merlot tündér, és varázspálcájával kis csillámokat szór mindenki fejére. A borsort egy 2007-es Cabernet Sauvignonnal zárjuk, ami nekem őszintén szólva olyan a végén, mint egy lórugás. Nincs vele baj, félre ne értsék, csak az előző lágyan játszadozó fehérek-rozé-merlot után úgy tör be az ajtón, mint egy hívatlan vendég. Ha jól emlékszem 14% küröl van az alkoholja, barrique hordóban érlelődik. Érezni rajta, hogy nehéz bor. Lassan nyílik, csokis-szilvás illat és ízjegyek, ami azért furcsa, mert az a Cab.Franc-ra jellemző.
Indulás előtt még magunkhoz vettünk 2 l Királyleánykát, ami sajna nem ugyanaz volt, mint amit a tartályból kóstoltunk, de avval sem volt hiba, leszámítva, hogy félszáraz volt.
Összegezve a dolgokat: kellemes túra volt, aktívan töltöttünk el egy kellemes vasárnapot.

Hétfőn alig hittem el, amit a hőmérőn láttam: délztán egy óra körül bizony az 15 fokot mutatott. Egyből éreztem magamban valami vágyat, kisfűrész, kötöző és metszőolló kíséretében beültem a kocsiba, és irány a szőlő!
Komolyan mondom, mivel fekete munkásnadrág volt rajtam kishíjján rámrohadt, amíg a nap sütött! :)
Az Irsaival kezdtem a metszést, első nekifutásra 4 sort sikerült is megcsinálnom, durván 2 óra alatt. Holnap folytatom, már alig várom, hogy fent legyek, ilyenkor mindíg úgy megyek, hogy fent jól bereggelizek, megcsinálok jónéhány sort, aztán megebédelek, megint nekiállok.....
Nos így a végére a borom is elfogyott, amit blogírás közben kóstolgattam. Egy 2007-es Rajani Rizlinget próbáltam ki ma este a Liszt pincészettől, 14%-os alkohollal. Tud valamit!