Torkos csütörtök

Időpont: 2010. 02.18. 18h
Helyszín: Rosé Restaurant, Akácfa u. 24.
Mint tapasztalatlan torkos csütörtökre járó, szerdán délután álltam neki éttermet keresni, merthát úgy gondoltam az az 50% az mégiscsak 50%. Választásom a belváros szívében található Rosé Restaurant-ra esett.
Negyedóra késéssel értünk a tetthelyre, ahol meglepetésünkre nem volt teltház, és felszolgálónk is megnyugtatott, hogy nem szükséges 20h-kor felállnunk az asztaltól, mert lemondtak néhány foglalást, úgyhogy maradhatunk tovább is. Számomra ez külön öröm volt, mert valljuk be, ki szeret futószalagszerűen bekajálni, aztán mint egy jóllakott napközis odébbállni... :)
Felszolgálónk segítőkész, már az ajtóban elénkugrik, elkalauzol a lefoglalz asztalhoz, majd segít a kabátok levételében, és fel is rakja őket a fogasra.
Részemről Nyakas Sauvignon Blanc az indítás, kísérőm szintén Nyakas Irsaijával kezd.
A nyitótáncot padlizsánkrém és tatár beafsteak kezdi, mindkettő ízletes, mondhatni hibátlan, roppanós friss zöldségek kíséretében érkeznek. Közben szürkebarátra térünk át, Bárdos és fia pincéjéből, kellemesen társul az előételhez.
Levesfronton korianderes sajtlevest rendelünk torilla chipsszel, és káposztalevest füstölt csülökkel. Utóbbiból hiányolom a csülköt, konkrétan egy darab sem került a csészémbe, egy pici feketepont a konyhának! A sajtleves kellemesen krémes, nem por apalú, júl passzol hozzá a tortillachips.
"Rozé-kacsamell" mézes dióbéllel, bazsalikomos szamócamártással és bélszín baconnal, hagymával és sajttal sütve, házi burgonyafánkkal. Ez a címe az este főfogásainak,
amihez mindketten egy Takler Merlot kóstolunk. A kacsamell nekem kissé száraznak tűnik, mégis rozé, a bélszín, ahogy kértem médium, plusszban kértem hozzá még egy adag mustáros-konyakon mártást.
A desszertig ejtőztünk kicsit, és egy pohárka Kadarkát vettem magamhoz, Chateau Kajmád pincészettől.
Desszert: tojáslikőrös somlói galuska és házi almás pite vaniliamártással.
Hozzá: Tokajicum Borház 3 puttonyos aszú. Ha szépen akarom kifejezni magam, akkor a végén robbant az ízorgazmus, a fahéjjas-almás pite, és a tokaji......szememet lehúgyva sokáig élveztem az ízpárosítást.
Kísérőm az étteremből kilépve megkérdezte:
-Szeretnéd helyreállítani a szád ph értékét?
A válaszom csak ennyi volt:
-Nem köszönöm, a tokaji zamata körtáncot jár még a számban!

A Borfogyasztó és a Borosgazda találkozása

Szombaton itt járt nálam Nyulasi Gábriel, a 2008-as év Borfogyasztója, összehoztunk egy rögtönzött borkóstolót. Előzményként elmondom, hogy már akkor felmerült az ötlet, hogy kijönne majd kóstolgatni, amikor jelentkeztem az Ihatóbb Magyarországért mozgalom díszes táborába. (lásd itt: http://www.magyarborkulturaert.hu/ )
Szóval próbáltunk időpontot egyeztetni, mígnem a szombatban maradtunk, bár ez érkezése előtt 1 órával lett 100%-osan biztos. A legjobb az az egészben, hogy kicsit izgulnom kellett volna, milyennek találja majd a boraimat az év borfogyasztója, de izgalomnak jele sem volt, talán éppen azért, mert -nagyképűség nélkül mondhatom- a sok munka hatására jók és minőségiek a boraim. Akkor éreztem kissé kellemetlenül magam, amikor Gábriel zakóban jelent meg, én meg mondhatni munkásruhában fogadtam, de később kiderült még volt egy boros programja aznap...
A kóstolót 2009-es Irsaival kezdtük, amiről megállapítottuk, hogy nem tesz neki jót a fahordó, mert az illatát is kiveszi, meg az a kellemesen bizsergetős szénsav sem marad meg benne. Sebaj, majd idén reduktívban nyomjuk!
A következő 2009-es Chardonnay már karakteresebb tétel volt, közvetlenül utána pedig a Barrique Battonage Chardonnay-t kóstoltuk, a BBC-t :)
Amikor a barrique hordőból kivettem a chardonnay-t, beletöltöttem próba jelleggel egy 2008-as vegyes fehéret, 80%chardonnay-20%irsai arányban, meglepően jó karaktert kapott a fától. Gábriel mézes illatot fedezett fel benne, és sokkal krémesebb volt, gondolom egy éves lévén. Jövőhéten le is palackozom azt a kb 30 litert.
Rozéborom következett, amit két szóval jellemzett vendégem: csajos bor. Ennek oka a maradék cukortartalom, a benne dolgozó fajélesztő hatására tavaszra átalakul.
2008-as cab.sav-kékfrankos cuvée következett, aminek a színe nem túl erős, inkább silleres, illatában viszont rendesen a rumos meggy dominál, az ízével sincs hiba.
A záróakkord az újbor, 2009-es kékfrankos, amiről megjegyeztük, hogy Ő még nem összetett, olyan "még nem tudja mit akar" kategória, de lesz ideje kialakulni.
Bevallom elég rossz házigazda benyomását keltettem, úgyanis én bor mellé mindíg eszegetek valamit, füstölt sonkát, sajtokat, stb. Mindez a borkóstoló végén jutott eszembe, de gyorsan improvizáltam némi bacont és füstölt sajtot. Búcsúzásképpen pedig megittunk egy jóféle seprőpálinkát.
Kellemes délután volt.