Annyira megtetszett ez a mondat, Rókusfalvy Páltól való.
Hát meg kell jegyezni a 2009-es évben sok borász elmondhatja ezt magáról, márcsak az évjárat miatt is. Lépten-nyomon azt harsogja Tv, rádió, újság, portál, hogy a 2009-es évjárat borait imába fogjuk foglalni. Az évtized legjobb évjárata az idei, köszönhetően a kevésbé csapadékos nyárnak, és nem utolsó sorban a szépen elhúzódó ősznek. Remek cukorfok, szép savtartalom. A fehérborok sokkal illatosabbak lesznek, a vörösborok pedig mély tónusúak. Jóleső fáradtságról nálam is beszélhetünk, ma szedtem szét a prést, elmostam a kosarakat, dolgoztak rendesen, egy évig pihenhetnek megint.
Ki tudja miért, de az idei szüret időszak alatt egyszer sem voltam ideges, pedig szakkönyvek is megírják, hogy szüretkor a szőlősgazda mindíg ingerültebb, ami talán kicsit érthető is, hiszen közel egy év fárasztó munkája kerül napvilágra. Jár az agya: vajon milyen lesz a termés, mennyi lesz a termés, milyen lesz a bor....nem akarok nagyképűnek tűnni, de én már szüret előtt fejben mindent elgondoltam, mi hogy legyen, és úgy is lett!
Beszéljünk egy kicsit a borról:
Köszönhetően az idei reduktív technológiának, és az új hordóknak a fent említett illatosabb jelző az én boraimnál is megtalálhatók. Az Irsaim illatából dübörög a muskotály, és a zamatos érett szőlő, egyik someliere barátom parfümösnek jellemezte. Ízében pedig a jól bevált muskotályos, Irsais ízvilág, és sok frissesség. Kár, hogy ezt a fajtát nem lehet 1-2 évig tárolni.
Bár még érik, de a Chardonnay-mra idén büszke vagyok. Fajtajelleges. Ez mindent elmond. A merlot rozém valószínűleg a rózsaszín és a hagymahéj szín között fog majd állni, és már most olyan illata van, mint amikor a konyhát málnalekvárt főznek. A kékfrankor siller is jó jegyekkel bír, de még pezseg mindkettő.Csak pezsegjen nyugodtan, szépen lassan, mi ráérünk. :)
2009. október 28., szerda
2009. október 25., vasárnap
Ha Márton nap, akkor borvacsora, és libator!
Hedonista életvitelem tavaly novemberben kezdődött, amikor is egy Bock borvacsorára és libatorra foglaltunk asztalt egy pesti étteremben. Az egész svédasztalos vacsora összhangban volt Bock József aznap este bemutatott Portugieser-jével, amiben mi egy kicsit kételkedtünk, és kérem is az olvasókat, mondják el véleményüket a következőről:
Az este bora az új, 2008-as Villányi Portugieser volt. Az íze egy olyan borra utalt, ami már érett némi időt fahordóban....kérdezem én, ha egy szeptember végi-oktober eleji szüretelésről beszélünk, az egy hónap érés után hogy tud a poharunkban landolni egy novemberi borvacsorán? Ja és a héjjon erjesztésről még nem is beszéltem. Rakjuk össze: októben elején leszedik a szőlőt, 1-2 hetet héjjon erjesztik, préselik, majd hordókba töltik, most kb október közepén járunk, érik a bor 2 hetet, palackozzuk, és mehet. A meglepő még az volt, hogy a borvacsora után 2 héttel az egyik hiperben találkoztam ezzel a borral, próbaképpen vettem is egyet, ugyanaz volt, mint vacsorakor.....
Az elején már tudattam az olvasókkal, hogy Üröm-Pilisborosjenő az Etyek-Budai borvidékhez tartozik. Egyik fiatal borásztársam, aki sommelier is egyben az Öreg Sváb borpincévek karöltva kitalálta, hogy bemutatják a helyi borokat egy borvacsora kíséretében. Sikerült nekem is odacsöppennem erre a megbeszélésre, és ott voltak a borok is, amihez kreáltunk némi ételkülönkegességet. Jó ez a fordított dolog, nekem kimondottan tetszett, hogy nem az ételhez ajánlunk bort, hanem az adott borhaz készítünk ételt.
A kezdő lépés egy újbor, méghozzá Irsai Olivér......de tudjátok mit? Bemásolom a menüsort, szombaton kaptam meg emailen:
Az este bora az új, 2008-as Villányi Portugieser volt. Az íze egy olyan borra utalt, ami már érett némi időt fahordóban....kérdezem én, ha egy szeptember végi-oktober eleji szüretelésről beszélünk, az egy hónap érés után hogy tud a poharunkban landolni egy novemberi borvacsorán? Ja és a héjjon erjesztésről még nem is beszéltem. Rakjuk össze: októben elején leszedik a szőlőt, 1-2 hetet héjjon erjesztik, préselik, majd hordókba töltik, most kb október közepén járunk, érik a bor 2 hetet, palackozzuk, és mehet. A meglepő még az volt, hogy a borvacsora után 2 héttel az egyik hiperben találkoztam ezzel a borral, próbaképpen vettem is egyet, ugyanaz volt, mint vacsorakor.....
Az elején már tudattam az olvasókkal, hogy Üröm-Pilisborosjenő az Etyek-Budai borvidékhez tartozik. Egyik fiatal borásztársam, aki sommelier is egyben az Öreg Sváb borpincévek karöltva kitalálta, hogy bemutatják a helyi borokat egy borvacsora kíséretében. Sikerült nekem is odacsöppennem erre a megbeszélésre, és ott voltak a borok is, amihez kreáltunk némi ételkülönkegességet. Jó ez a fordított dolog, nekem kimondottan tetszett, hogy nem az ételhez ajánlunk bort, hanem az adott borhaz készítünk ételt.
A kezdő lépés egy újbor, méghozzá Irsai Olivér......de tudjátok mit? Bemásolom a menüsort, szombaton kaptam meg emailen:
Kezdő lépésként:
Langyos libatepertő lilahagymával, pirítóssal
Hideg előétel:
Galambbegy saláta prossciutto sonkával, akácmézes öntettel
„ Irsai Olivér 2009” ,
Badacsonyi László pincészete, Üröm
Leves:
Tejszínes lazackrémleves füstölt sajtos crouton-nal
„Merlot rozé 2008”,
Markó Sándor pincészete, Üröm
Meleg előétel:
Mascarponés csirkés penne brokkolival és parmezánnal
„Kései szüretelésű Chardonnay 2008”,
Huszti Gábor pincészete, Üröm
Főételek:
Szűztallérok illatos gombás spanyol mártással, krokettel
„Gábeli Cuvée 2008”
(Kékfrankos, Merlot, Zweigelt, Pinot Noir)
Gábeli pincészet, Pilisborosjenő
Bacon-nel sült libacomb aszaltszilvás párolt káposztával,
Rozmaringos tepsis burgonyával
„Cabernet Franc 2008”
Boczor András pincészete, Pilisborosjenő
Desszert:
Mézes dióval töltött sült alma
„Chardonnay főbor 2003” ,
Meggyesi János pincészete, Pilisborosjenő
Sajttál
(trappista sajt, karaván sajt, camambert sajt, fűszeres kecskesajt,
feta sajt salátaágyon)
Ha valaki részt akar venni ezen a vacsorán a helyszín Üröm, Öreg Sváb Vendéglő. www.oregsvab.hu
2009. október 20., kedd
Merlot rozé
Na kérem, történnek itt a dolgok....
Szombaton elhoztam 1 mázsa merlot, makacs vagyok, rozébort akkor is fogok csinálni(mégha merlóból is...) 18 fokos volt a cukor, a szőlőszemek majd kipattantak a héjból, hiába, ez a múltheti sok csapadék miatt van. Remélem az ezerfürtűm jól viseli, idén (megintcsak kísérletezés címszó alatt) fenthagyom kb december elejéig, csinálok egy kis "spétlézét" (késői szüret). 3 hete 22 fokos volt, kíváncsi vagyok mennyire fog felmenni...
Visszatérve kicsit a rozéra: ugyebár a kékfrankos kb 15 órát ázott a héjon, amikor leszedtem, de már akkor gyanúsan sötét színe volt. Olvastam Pók Tamás egyik cikkjét, azt mondja:
- Olyan tömény a szőlő, hogy már a zúzóból külön kellett választani a lét, mert különben a héj túl erősre szinezi. Még így is lehet, hogy siller lesz belőle...Na, nekem az is lett. A merlót viszont csak 2 órát áztattam héjjon, aztán ment is erjedni a pincébe. Ha kiforr úszófedeles tartályba kerül, idén kipróbálom a reduktív eljárást. A chardonnay-ról ódákat lehet zengeni, ő is műanyag tartályban erjedt ki, és jelenleg is abban pihen. Ma megkóstoltam, némi deriton hatására szépen és hamar letisztult. Illatában fajtajelleges, ízében tele frissesség. Ezidáig nem csináltam még tiszta chardonnay-t, mert van 6 sor ezerfürtű is, mindíg együtt szedtük a kettőt, és mindíg egyben daráltuk le. Idén nem. Idén azt mondtam: történelmet írok :)
A legnagyobb örömöt talán a 2 új tölgyfahordó vásárlása okozta...mondjuk nem nagyok, az egyik 110l, a másik 65. A nagyobban egy tavalyi cab-sav-kékfrankos cuvée pihen, a kisebben pedig a BBC. (Battonage Barrique Chardonnay. Azt vasárnap kóstoltam. Ahogy azt vártam, kellemes füstösség, vajasság, és a chardonnay tipikus jegyei.
Ma nekiálltam a kékfrankos préselésének, nem akartam 2 héig a héjjon hagyni, tavaly-talán a meleg miatt- nem volt erős színe a vörösbornak, inkább csak olyan "piros" . Még édeskés a lé, nem forrt ki teljesen, sőt a hideg miatt épp, hogy csak elkezdte, de majd a pincében lesz ideje kiforrni. Idén úgy látszik ezt is máshogy csinálom.
Végezetül had mondjam el Magyarország egyik legrövidebb pohárköszöntőjét, amitől szüretkor zengett a hegy: "NA! " :) Ez állítólag az egyik ker.tv főzőműsorában volt.
Szóval akkor NA! :)
Szombaton elhoztam 1 mázsa merlot, makacs vagyok, rozébort akkor is fogok csinálni(mégha merlóból is...) 18 fokos volt a cukor, a szőlőszemek majd kipattantak a héjból, hiába, ez a múltheti sok csapadék miatt van. Remélem az ezerfürtűm jól viseli, idén (megintcsak kísérletezés címszó alatt) fenthagyom kb december elejéig, csinálok egy kis "spétlézét" (késői szüret). 3 hete 22 fokos volt, kíváncsi vagyok mennyire fog felmenni...
Visszatérve kicsit a rozéra: ugyebár a kékfrankos kb 15 órát ázott a héjon, amikor leszedtem, de már akkor gyanúsan sötét színe volt. Olvastam Pók Tamás egyik cikkjét, azt mondja:
- Olyan tömény a szőlő, hogy már a zúzóból külön kellett választani a lét, mert különben a héj túl erősre szinezi. Még így is lehet, hogy siller lesz belőle...Na, nekem az is lett. A merlót viszont csak 2 órát áztattam héjjon, aztán ment is erjedni a pincébe. Ha kiforr úszófedeles tartályba kerül, idén kipróbálom a reduktív eljárást. A chardonnay-ról ódákat lehet zengeni, ő is műanyag tartályban erjedt ki, és jelenleg is abban pihen. Ma megkóstoltam, némi deriton hatására szépen és hamar letisztult. Illatában fajtajelleges, ízében tele frissesség. Ezidáig nem csináltam még tiszta chardonnay-t, mert van 6 sor ezerfürtű is, mindíg együtt szedtük a kettőt, és mindíg egyben daráltuk le. Idén nem. Idén azt mondtam: történelmet írok :)
A legnagyobb örömöt talán a 2 új tölgyfahordó vásárlása okozta...mondjuk nem nagyok, az egyik 110l, a másik 65. A nagyobban egy tavalyi cab-sav-kékfrankos cuvée pihen, a kisebben pedig a BBC. (Battonage Barrique Chardonnay. Azt vasárnap kóstoltam. Ahogy azt vártam, kellemes füstösség, vajasság, és a chardonnay tipikus jegyei.
Ma nekiálltam a kékfrankos préselésének, nem akartam 2 héig a héjjon hagyni, tavaly-talán a meleg miatt- nem volt erős színe a vörösbornak, inkább csak olyan "piros" . Még édeskés a lé, nem forrt ki teljesen, sőt a hideg miatt épp, hogy csak elkezdte, de majd a pincében lesz ideje kiforrni. Idén úgy látszik ezt is máshogy csinálom.
Végezetül had mondjam el Magyarország egyik legrövidebb pohárköszöntőjét, amitől szüretkor zengett a hegy: "NA! " :) Ez állítólag az egyik ker.tv főzőműsorában volt.
Szóval akkor NA! :)
2009. október 13., kedd
Rozé helyett siller
Délelőtt kicsit meglepődve tapasztaltam, hogy a Kékfrankos rozémból inkább siller lesz, ugyanis szombaton este 2 barátom tartotta a szülinapját, nem volt időm egyből leengedni a szűzlevet, úgyhogy a héjjon kb15 órát ázott a cefre, másnap reggel engedtem le, de sebaj, sillerbort sem csináltam még. Azt mondják a véletlen és spontán dolgok a legjobbak... :) Még úgyis veszek 100 kg Merlot, most azon gondolkozom egy az egybe megcsinálom rozénak az egészet. Bár igazából a Kékrfankossal akartam házasítani, és egy cuvée-t készíteni belőle. Meglátjuk! (a vak is azt mondta, mégsem látta meg:) )
2009. október 12., hétfő
Szüreti beszámoló
Örömmel láttam, hogy tegnap este óta 12 vendég olvasta el a blogomat, nagyon örülök neki.
Az imént épp Samunak írtam, aki panaszkodott a kevés termésre. Igaz, kevés a termés, de a minősége szerintem nagyon jó lesz. Én augusztus 30-án szedtem le az Irsait, 17,5- ös cukorfokkal. Nem tudni miért, évek óta nem éri el a 18 fokot, pedig emlékszem, jópár éve volt, hogy 20-21 fokosan szedtük le. Sógorommal beszéltük, hogy tudok szerezni istállóból trágyát, tavasszal adunk az agyagos földnek rendesen, az is számít neki, nem is keveset. Az Irsait műanyag tartályban erjesztettem ki, viszonylag gyorsan, 5 nap alatt kiforrt élesztő nélkül, utána tettem is be 250l-es fahordóba, a maradék 60 l pedig úszófedeles tartályba került. Ez az első év, hogy reduktív technológiával készítek bort. Én amolyan kísérletezős borász vagyok. Idén például fenthagyom az ezerfürtűt kb november elejéig, és készítek belőle egy kései szüretelésű bort.
A Chardonnay-n idén először terméskorlátozást csináltam, tőkénként 1,5-2 kg jött le róla, 20,5 volt a cukor, szintén műanyag tartályban forrt ki+ vettem idén egy 65l-es új tölgyfa hordót, azt is feltöltöttem, ki is gondoltam már neki egy fantázianevet: "BBC" B=barrique , B = Battonage ,
C= Chardonnay
Úgy terveztem december elejéig hagyom rajta a seprőn, amit időnként felkeverek, ettől a battonage. Aztán mehet úszófedeles tartályba, azt mondják sokkal frissebb, gyümölcsösebb marad a bor...na majd meglátjuk, azaz megkóstoljuk:)
Tegnap töltöttem teli a kishordót, de csak furdalt a kíváncsiság az újhordóval kapcsolatban, egy picit töltöttem a még zavaros, kiforrt borból a poharamba, és a megszagolás után csak annyit mondtam: Atya Úr Isten! Valami egészen új illatkavalkád fogadott, a friss pörkölésű fahordó füstössége, az új bor frissessége...azt mondtam magamban: -Ha ez a bor az Ezüsthegyi borfesztiválon nem kap legalább egy ezüstérmet, akkor dombon ülő vadászkutya legyek! :) (csak azért nem írtam aranyat, mert annyira nem vagyok nagyravágyó, sőt még a bronzérem is megtiszteltetés! )
Most szombaton a Kékfrankost szüreteltük, szerencsére az idő is velünk volt. Ezen aztán volt dögivel! 18,5 cukorfoka volt, készítettem 100 l rozét is, annak adtam egy kis fajélesztőt, mert mint mondtam a pincém érzékenyen reagál az időjárásra, vasárnap meg már jött az eső, most szerda-csütörtökre meg a hegyekben havazás várható! Gyerekek, ez kemény! Múlthéten még rövidnadrág-ujjatlan póló, egy héttel később pedig vastag pulóver, esetleg nagykabát.
Holnap folytatom!
Az imént épp Samunak írtam, aki panaszkodott a kevés termésre. Igaz, kevés a termés, de a minősége szerintem nagyon jó lesz. Én augusztus 30-án szedtem le az Irsait, 17,5- ös cukorfokkal. Nem tudni miért, évek óta nem éri el a 18 fokot, pedig emlékszem, jópár éve volt, hogy 20-21 fokosan szedtük le. Sógorommal beszéltük, hogy tudok szerezni istállóból trágyát, tavasszal adunk az agyagos földnek rendesen, az is számít neki, nem is keveset. Az Irsait műanyag tartályban erjesztettem ki, viszonylag gyorsan, 5 nap alatt kiforrt élesztő nélkül, utána tettem is be 250l-es fahordóba, a maradék 60 l pedig úszófedeles tartályba került. Ez az első év, hogy reduktív technológiával készítek bort. Én amolyan kísérletezős borász vagyok. Idén például fenthagyom az ezerfürtűt kb november elejéig, és készítek belőle egy kései szüretelésű bort.
A Chardonnay-n idén először terméskorlátozást csináltam, tőkénként 1,5-2 kg jött le róla, 20,5 volt a cukor, szintén műanyag tartályban forrt ki+ vettem idén egy 65l-es új tölgyfa hordót, azt is feltöltöttem, ki is gondoltam már neki egy fantázianevet: "BBC" B=barrique , B = Battonage ,
C= Chardonnay
Úgy terveztem december elejéig hagyom rajta a seprőn, amit időnként felkeverek, ettől a battonage. Aztán mehet úszófedeles tartályba, azt mondják sokkal frissebb, gyümölcsösebb marad a bor...na majd meglátjuk, azaz megkóstoljuk:)
Tegnap töltöttem teli a kishordót, de csak furdalt a kíváncsiság az újhordóval kapcsolatban, egy picit töltöttem a még zavaros, kiforrt borból a poharamba, és a megszagolás után csak annyit mondtam: Atya Úr Isten! Valami egészen új illatkavalkád fogadott, a friss pörkölésű fahordó füstössége, az új bor frissessége...azt mondtam magamban: -Ha ez a bor az Ezüsthegyi borfesztiválon nem kap legalább egy ezüstérmet, akkor dombon ülő vadászkutya legyek! :) (csak azért nem írtam aranyat, mert annyira nem vagyok nagyravágyó, sőt még a bronzérem is megtiszteltetés! )
Most szombaton a Kékfrankost szüreteltük, szerencsére az idő is velünk volt. Ezen aztán volt dögivel! 18,5 cukorfoka volt, készítettem 100 l rozét is, annak adtam egy kis fajélesztőt, mert mint mondtam a pincém érzékenyen reagál az időjárásra, vasárnap meg már jött az eső, most szerda-csütörtökre meg a hegyekben havazás várható! Gyerekek, ez kemény! Múlthéten még rövidnadrág-ujjatlan póló, egy héttel később pedig vastag pulóver, esetleg nagykabát.
Holnap folytatom!
2009. október 11., vasárnap
A kezdet kezdete!
Hopp, ezt még gyakorolnom kell!
Üdvözlet minden borszerető és borkészítő embernek!
Régóta szeretném már kiírni magamból a hobbyborászként átélt új és régebbi élményeket, eseményeket. Ma délután jutott eszembe, hogy ahogy Regős Bendegúz mondotta vala: könyvben írom meg a memoárokat, kezdetnek a blogírás is megfelel. A gondolat akkor jött, amikor megkóstoltam az erjedés végén lévő barriqolt chardonnaymat, és azt mondtam rá: ATYA ÚR ISTEN!
Kezdjük az elején: 28 éves vagyok, a szőlőtermesztésbe, és a borkészítés rejtelmeibe mondjuk úgy bele születtem. Ürömön lakom, ami az Etyek-Budai borvidékhez tartozik. 1984-ben telepítették itt az első szőlőket, akkor még TSZ területen, amit utána meg lehetettt vásárolni. Nem nehéz kiszámolni, hogy 3 éves koromban apám minden alkalommal felvitt magával a "hegyre"(mert mi csak így nevezzük), szóval már telepítéskor is ott voltam. 3 fő szőlőfajtát ültettünk akkor: Irsai Olivért, Chardonnayt és Kékfrankost, és mivel telepítés után jópár tőkét elloptak, így kerül még az Ezerfürtű a képbe. 47 sor szőlő, egy sorban 16 tőke. (már előre látom, hogy hosszú lesz a bevezető, dehát a blog erről szól, nemde? )
Naszóval apám elkezdte a szőlőművelés és borkészítés tudományát, de sajnos '87-ben egy balesetben elhunyt, így nagyapámra, és rám maradt ez a feladat.
Telt-múlt az idő, nagypapám beteg lett, 2006-ban itt is hagyott minket. Nem nehéz kitalálni ki foglalkozik most a "birtokkal" és a borral...
A pincénket nem mondanám igazi pincének, inkább szuterénhelység, nyáron meleg, télen hideg, szenvedek is ezmiatt elég sokat(és nem utolsóképpen a borok is). Később teszek fel majd képet is róla.
Egy mondat erejéig visszatérve nagypapámhoz. Ő nem cicózott sokat a borkészítéssel, az Irsait, meg a Chardonnay-t mindíg házasította, így mindíg csak vegyes fehér és vörösborunk volt. 2006-ban már más szelek jártak. Legelső próbálkozásként a rozékészítés kanyargó ösvényén indultam el, nem kevés sikerrel. Sikerült egy félszáraz Kékfrankos rozét csinálnom, amit sajnos túlkéneztem, és szellőztetés után is benne maradt egy kis szúros kén illat. Az Ezüsthegyi borversenyen ezüstéremmel díjjazták, képzeljétek, ha nem lett volna kénes....még így is meglepődtem, amikor az eredményhirdetésnél bemondták a nevemet. Akkora büszkeséget még nem éreztem, mint akkor!
Idén jöttem rá egy fontos dologra, és ezt csak az érti, aki szeret a borkészítéssel foglalkozni:
-A borkészítés művészet! Amikor megalkotsz, létrehozol egy új bort, az olyan, mintha a legszebb, leggyönyörűbb hangú hegedű húrjain játszanál el egy darabot! A közönség-azaz a fogyasztók-pedig áhítattal figyelik minden apró mozzanatát. Ez az új teóriám.
Most legyen elég egyenlőre ennyi, amint időm lesz folytatom az írást, mert nagyon sok dolog van, amit megosztanék Veletek!
Üdvözlettel:
Kaiser Zoltán - kajzi
Üdvözlet minden borszerető és borkészítő embernek!
Régóta szeretném már kiírni magamból a hobbyborászként átélt új és régebbi élményeket, eseményeket. Ma délután jutott eszembe, hogy ahogy Regős Bendegúz mondotta vala: könyvben írom meg a memoárokat, kezdetnek a blogírás is megfelel. A gondolat akkor jött, amikor megkóstoltam az erjedés végén lévő barriqolt chardonnaymat, és azt mondtam rá: ATYA ÚR ISTEN!
Kezdjük az elején: 28 éves vagyok, a szőlőtermesztésbe, és a borkészítés rejtelmeibe mondjuk úgy bele születtem. Ürömön lakom, ami az Etyek-Budai borvidékhez tartozik. 1984-ben telepítették itt az első szőlőket, akkor még TSZ területen, amit utána meg lehetettt vásárolni. Nem nehéz kiszámolni, hogy 3 éves koromban apám minden alkalommal felvitt magával a "hegyre"(mert mi csak így nevezzük), szóval már telepítéskor is ott voltam. 3 fő szőlőfajtát ültettünk akkor: Irsai Olivért, Chardonnayt és Kékfrankost, és mivel telepítés után jópár tőkét elloptak, így kerül még az Ezerfürtű a képbe. 47 sor szőlő, egy sorban 16 tőke. (már előre látom, hogy hosszú lesz a bevezető, dehát a blog erről szól, nemde? )
Naszóval apám elkezdte a szőlőművelés és borkészítés tudományát, de sajnos '87-ben egy balesetben elhunyt, így nagyapámra, és rám maradt ez a feladat.
Telt-múlt az idő, nagypapám beteg lett, 2006-ban itt is hagyott minket. Nem nehéz kitalálni ki foglalkozik most a "birtokkal" és a borral...
A pincénket nem mondanám igazi pincének, inkább szuterénhelység, nyáron meleg, télen hideg, szenvedek is ezmiatt elég sokat(és nem utolsóképpen a borok is). Később teszek fel majd képet is róla.
Egy mondat erejéig visszatérve nagypapámhoz. Ő nem cicózott sokat a borkészítéssel, az Irsait, meg a Chardonnay-t mindíg házasította, így mindíg csak vegyes fehér és vörösborunk volt. 2006-ban már más szelek jártak. Legelső próbálkozásként a rozékészítés kanyargó ösvényén indultam el, nem kevés sikerrel. Sikerült egy félszáraz Kékfrankos rozét csinálnom, amit sajnos túlkéneztem, és szellőztetés után is benne maradt egy kis szúros kén illat. Az Ezüsthegyi borversenyen ezüstéremmel díjjazták, képzeljétek, ha nem lett volna kénes....még így is meglepődtem, amikor az eredményhirdetésnél bemondták a nevemet. Akkora büszkeséget még nem éreztem, mint akkor!
Idén jöttem rá egy fontos dologra, és ezt csak az érti, aki szeret a borkészítéssel foglalkozni:
-A borkészítés művészet! Amikor megalkotsz, létrehozol egy új bort, az olyan, mintha a legszebb, leggyönyörűbb hangú hegedű húrjain játszanál el egy darabot! A közönség-azaz a fogyasztók-pedig áhítattal figyelik minden apró mozzanatát. Ez az új teóriám.
Most legyen elég egyenlőre ennyi, amint időm lesz folytatom az írást, mert nagyon sok dolog van, amit megosztanék Veletek!
Üdvözlettel:
Kaiser Zoltán - kajzi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
