Mindenki mosolyog! :)

Igazán fanatikus hedonistának kell lenni ahhoz, hogy az ember fia - vagy lánya - este 10 órakor álljon neki Caprice salátát készíteni. Az ötlet megindítója egy olasz Montepuciano D'abuzzo volt a 2009-es évből, mely az egyik hiperből akadt kezembe. Vérbeli napfényes Toszkán vörösbor, akár pizzához is remek társ lenne, én mégis maradtam a paradicsom, mozarella, olivaolaj, bazsalikom négyesénél. Annyival spékelve a dolgot, hogy pár csepp balzsamecettel tettem pikánsá az olasz csodát. Ja és hogy a slusszpoént ki ne felejtsem frissen sütöttem hozzá félbarna bagettet. - Így szeretnék minden egyes napot lezárni - gondoltam magamban, miközben a ropogós bagett az olasz veressel randevúzott a számban! Elmosolyodtam, és azt gondoltam az élet szép, másrészt eszembe jutott, hogy a blogírást is hanyagoltam mostanság. Ezt most bepótolom!

Április 8-10 között rendezték meg Óbudán a Jazz és Bor napokat. Kis baráti társasággal meg is beszéltük, hogy márpedig kimegyünk mi borozgatni a vasárnapi jó ebéd után. Csak hogy sajnálatomra egyiknek ilyen program, másiknak olyan probléma....márpedig én akkoris kimegyek! Bátor és elszánt bor-és fesztiválkedvelő buszra száll, és egyszerűen elvegyül a tömegben.
Rövid feltérképezés után Olaszrizling hosszúlépéssel kezdek a Fröccsháztól. Szomjúságom ezután Nyakas Chardonnay-ával csillapítom, és finoman megjegyzem kóstolás után: van még mit tanulnom! A jó pap is holtig tanul, azt mondják, és mivel jegyzet nélkül indultam el otthonról én balga nem is tudom igazából folytatni a borsort....de azt igen, miről érdemes beszélnem!
Borjúkötél? A kedves olvasók hallottak már róla? ez egy sós kalácstészta, ami úgy készül, hogy egy kis darab tésztát henger alakúra formáznak, befonják, mint a kalácsot, berakják őket szorosan egymás mell a tepsibe, a tetejét fokhagymás tejföllel öntik le és agyagkemencében 15-20 percet sütik. Ha kész még plusszban lehet a tetejére fokhagymás tejfölt kenni, és pirított bacon-nel is meg lehet szórni! ISTENI! Száraz fehérbort kortyoltam hozzá, remek páros, itthon is ki fogom próbálni! A másik sikert a paradicsomos-pestós kecskesajt aratta nálam, ahoz épp egy Takler Merlot sikerült kóstolnom...hm, magáért beszél!

Hogy honnan jutott eszembe a blog alcíme? 4 szó az egész:

Group'n Swing Show Band !!!

(http://www.groupnswing.hu)

Kérem szépen ez a zenekar fergeteges hangulatot teremtett a fesztiválon, a színpad előtt az emberek táncra perdültek, a szaxofonos lejött a színpadról, és a tömeg között játszott...mindenki mosolygott pohárral a kézben, mindenkinek járt a lába, mindenki érezte, hogy ezért érdemes volt kijönni, még ha kisebb szélvihar is támadt időnként.

Mindenki mosolyog, süt a nap, fúj a szél, pörög a tánc, és a kürtöskalács... Nagyon bízom benne, hogy az égiek idén kegyesebbek lesznek hozzánk, mint a tavalyi évben. Ezt mind fesztivál, mind évjárat tekintetében mondom. Na és mélyen tisztelt Hölyeim és Uraim, szépen lassan eljön a fesztiválra járók mekkája, beindul a nagyüzem, kinyitnak a pincék és jönnek sorról sorra a boros és gasztronómiai fesztek, de menjünk csak sorjában, íme egy kisebb lista, mi várható a közeljövőben:

- Május 5, csütörtök, 16h: Balatonboglári Borvidék Borbemutatója a Vajdahunyad Várban
- Május 5-8: Budapesti Pálinkafesztivál (A szilva éve!) Budai Vár
- Május 21-22: Etyeki Pincefesztivál!
- Június 3-5: Budai Gourmet, Millenáris Park
- Június 4-5: Kárpát-medencei borászok találkozója, Budafok
- Június 11-13 : Kéknyelű virágzásának ünnepe, Badacsony

Felkészülni, vigyázz, start! :)

Forraltboros túra a Strázsahegyen

...a szőlő szomszédságában a főzőüst füstje pajkosan lengedez, fahéj és szegfűszegillat édes kettőse táncol a levegőben, a szabadtéri kemencében sül a finom pogácsa, a konyhában pedig Kaldeneker György készíti és tálalja az étvágygerjesztő leveseket....



Úgy gondoltam, hogy e blog legjobban hangzó mondata tükrözte leginkább a fesztiválhangulatot. Ez az írásom nem kimondottan a borokról szól, nevezzük amolyan kulináris élményleírásnak.


Szikrázó napsütéssel díjazták az égiek és az ínyenc vendégsereg 2011 első boros rendezvényét. Január 15-én, szombaton a monori Strázsahegyi pincesor adott otthont a "Jégvirágtól Borvirágig" elnevezésű forraltboros túrának, ahol az Ihatóbb Magyarországért szomjas tagjai is tiszteletüket tették. Igazi kulináris utazás volt ez, ugyanis neves gasztrobloggerek is meghívást kaptak a rendezvényre.
Második alkalommal sikerült Monorra eljutnom, 2010 májusában tartották ugyanis a Strázsahegyi Fesztivált. Akkor is kiváló program volt!Az összes pincében a jókedv uralkodott. A mostaninál hasonlóképpen! Hihetetlen az a vendégszeretet, amit ott érez az ember.
Azért szeretek ilyen fesztiválokra járni, mert személyesen tudok a borászokkal beszélgetni, akár borról, akár szőlőről, akár talajösszetételről, netán terméskorlátozásról. Meg kell említenem nem mindegyik borász mesél a készítési technológiáról, szeretnek titokzatosak lenni. Erre a bizonyos titokzatosságra volt példa tavaly a Budai Borfesztiválon Luka Enikő, aki egy 2009-es Zweigeltet rejtett véka alá. Félreértés ne essék, nem rosszindulatúan írtam az előbbi sorokat, csak szemléltettem egy picit a tényeket.
Kanyarodjunk vissza a fesztiválhoz.
Szerény véleményem szerint az ínyenceknek a kedvére vált ez a fesztivál. Találhattunk itt tepertőkrémes kanapét lilahagymalekvárral, marokkói karfiollevest, tormás burgonyakrémlevest, "disznósajt salátát" ......de inkább nézzük pincéről pincére:
Első állomáshegy:Horváth Pince-Nádas Fogadó.

Az előbb említett tepertőkrémes kanapé származási helye bizony innen ered, két társával kiegészülve: padlizsánkrém és húskrém, pontosabban füstölt tarján hab. Erdei gyümölcsmártást és forró lilahagymalekvárt is kóstolhattak az éhes szájak. Az itt főzött forraltbor nálam a bronzérem helyén landolt, megelőzve újraértelmezett társait, később kitérek rá.
Én nem vagyok túl nagy nagy forraltbor fogyasztó, egy-két pohárral szívesen elkortyolgatok a nagy téli hidegben, de a jóidő hatására sikerült becserélnem a bögrémet egy kóstolópohárra. (köszi Andi!)


Második állomás: Vállalkozók Monori Szervezet pincészete.
Közvetlenül a szőlő szomszédságában a főzőüst füstje pajkosan lengedez, fahéjillat száll a levegőben, a szabadtéri kemencében sül a finom pogácsa, a konyhában pedig Kaldeneker György készíti és tálalja étvágygerjesztő leveseit.

Paprikakrémleves, tormás burgonyakrémleves és fűszeres sárgaborsóleves. Ámító illatok, isteni ízek!
Harmadik állomásunk a Czeglédi pince, ahol Chef Karak volt a meghívott gasztroszakértő. Sajnos mivel korán érkeztünk csak a marokkói karfiolkrémlevesből sikerült ízelítőt kapni, azt is 10 perces várakozással. Sebaj, közben egy 4 éves Chardonnay-t kóstolok házigazdánktól. Érezhető a kora, bársonyos illattal rendelkezik, markáns ízvilággal.




Megjegyezni kívánom, hogy a libamájas tonhalkrém szárított paradicsommal, a kecskesajtkrém chutneyvel és a tonhalfasírt chilis paradicsomlekvárral odaérkezésünkkor sajnos vagy még nem készült él, vagy chefúr kicsit elcsúszott a menü ügyben, ami érthető is. Másnap a blogjában olvastam, hogy közel 300 fő látogatta meg a pincét! Ez 13h körül már érezhető is volt, egyre csak gyűlt a tömeg, kis csapatok váltogatták egymást a pincékben, és a pincék előtt.



KétSzabó Borpince és a Maligán Borétterem kettőse fogadott minket a negyedik állomáson. A telirakott asztalok mögött szakácsok-segítőnők szorgoskodtak.

Akadt itt ír bárányleves, vérpástétom, fűszeres almapürépréselt sertésköröm „kocsonya” savanyúsággal, kemencében sütött kenyérrel. Közben 2009-es Ezerjót sikerült a poharamba szerezni. Nem bántam meg.



Kovács Róbert pincéjéhez érkezünk a továbbiakban, ahol a Péteri Borbarát Kör segédkezik az üres poharak és tányérok megtöltésében. A házigazdával tavaly olyan jó diskurzust sikerült kialakítani, hogy lehívott a pincéjébe is, megkóstoltunk néhány kiváló tételt.

Ismét bebizonyosodott a mondat: jó bor mellet jó kapcsolatok születnek. Vendéglátóink kemencében sütött tócsnival-lehet, hogy ők máshogy nevezik-készültek, mely szalonnával vagy kolbásszal volt ízesítve. A fesztivál legjobb fehérborát sikerült itt kóstolnom, egy 2009-es Sauvignon Blanc-t. Annyira jó volt, hogy mielőtt hazafelé vettük volna az irányt odasiettem még egy jó pohár borért. Májusban ha időm engedi visszatérek!


Kugel pince-Lukácsy pince-Bodor Borház triumvirátusa fogadott minket a hatos számú állomáson. Itt aztán volt tumultus! Mind ételben, mind italban!

Sült kolbász és májashurka(hidegen), előbbi túl köményes, utóbbi íztelen. A borral viszont ellensúlyozták a problémát, 2010-es Zweigelt roséjuk kellemes tétel volt, sajnos azt nem tudom a három közül melyik pincéjé... :(


Hölgyeim és Uraim!
Ami most következik, az nálam a forraltbor újraértelmezése kategóriába tartozik. Egy időre elfelejtjük a fahéjjas-szegfűszeges vonalat.
Megyeri-Harmati pince.

Hetedik állomás. Chili, tarkabors, feketeszeder és ribizli. Ez a recept a forraltborok menyországába! Csípős lesz ugyan az utazás, de higyjék el nekem megéri! Nálam ez vitte a pálmát! Ez a pince GasztroRékával volt közös kialakításban, a gasztrobloggert sajna nem találtuk, így az utolsó pár darab olajbogyós-fetás és kolbászos-krémsajtos kiflivel vígasztalódtunk, és tettük ünnepivé e szép napot.


A nyolcas megállóhely a Csuzi család pincéje volt, ahol egy 2009-es Olaszrizlinget kortyolgattam a fetás ízkombinációra, sikerrel. Meg kell említenem, hogy az édességkedvelőket itt házilag készített tejkaramella és egyéb finomság várta.


Csülkös babot sikerült "magunkhoz venni" a kilencedik pincénél. Barta pince, amiről beszélek, a második helyet kapta meg nálam forralbor kategóriában.
Recept: az alapja Cserszegi Fűszeres! A fahéj-szegfűszeg vonalat nem kell nagyon erősre tolni, éppen annyi kell bele, hogy halványan duruzsoljon a háttérben. Az exrát viszont a vele együtt főzött ananász jelentette. Nem is akármilyen ananász! Némi töprengés után azt gondoltuk valami erősebb rummal fel van turbózva a bestia, de nem! Ez akkor tudatosult bennem, amikor a pohár alján figyelő ananászokat megettem. Bizony erőteljes alkoholos befolyásnak voltak ezek az ártatlan kis ananászdarabkák kitéve, galád módon beáztatták valamilyen fajta alkoholba. Csipetnyi ánizst is éreztem benne, talán volt néhány csepp Pernod is abban a "páclében" .


Utolsó állomáshelyünk a Gosztola pincéhez vezetett. Olaszrizlinget kóstoltam, majd Kékfrankos rosét. Utóbbi 2009-es, kicsit már öregecske. Bánatunkra a vaddisznóragu még nem készült el. Úgy jártunk, mint Chef Karaknál, pedig a libamájas tonhalkrémjét szárított paradicsommal szívesen megkóstoltam volna.
Nagyon tetszett, hogy nem volt rivalizálás a gasztrobloggerek kulináriái és a helyi termelők kolbászos-szalonnás tócsniai között, hogy arról a vaddisznóraguról már ne is beszéljek! Mindezek azt bizonyítják, hogy az emberek vevők az új dolgokra, de a régi hagyományos ízekről nem mondanak le. Ne hagyd el a járt utat egy járatlanért.



Véleményem szerint nagyon jól megfér együtt a tepertőkrémes kifli lilahagymalekvárral és a vaddisznóragu. Csakúgy, mint a boroknál: kedveljük a barriqe-os fajtákat, de egy gyümölcsös, reduktív fajtára sem mondunk nemet!

Kedves Szervezők!
Sokmindenki és a magam nevében szeretném megköszönni, hogy megszervezték és létrehozták ezt a fesztivált, és örömöt szereztetek nekünk a remek borokkal és ételekkel!
Ha tehetjük jövőre is jövünk, vagy ahogyan a szólás tartja: Jövőre Veletek Ugyanitt!

Önök se hagyják ki!

Fotók: Kaiser Zoltán és Nyulasi Gábriel.

http://www.magyarborkulturaert.hu/