Este egyszerre hallgattam a Danubiust és a Slágerrádiót, konkrétan az utolsó pár perceket. Aztán jött a csend. Fájó, sötét, gyilkos csend mindkét adón.
Ez az írásom kivételesen nem a borról szól, csak muszály vagyok írni pár szót ezzel kapcsolatban.
Miért érzem úgy, mintha arra akarnák sarkallni az embert, hogy egy kicsit se érezze jól magát a mostani helyzetben? Ha válság van, akkor mindenkinek rosszkedvűnek kellene lennie? A rádiótól jó kedved lesz, tehát ne hallgass rádiót. Reggelente akár a Bumeráng, akár a Pirítós poénjain röhögve, jókedvűen dolgozni menni...ma már csak emlék, ahogy a nóta is szól.
Ez a két rádió nagyon sok embernek az élete része volt. Ezt a részt most elszakították tőlünk. Reméljük valahol más frekvencián folytathatják majd! Veletek vagyunk!
(Na erre most iszok egy pohár bort!)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése