Igazán fanatikus hedonistának kell lenni ahhoz, hogy az ember fia - vagy lánya - este 10 órakor álljon neki Caprice salátát készíteni. Az ötlet megindítója egy olasz Montepuciano D'abuzzo volt a 2009-es évből, mely az egyik hiperből akadt kezembe. Vérbeli napfényes Toszkán vörösbor, akár pizzához is remek társ lenne, én mégis maradtam a paradicsom, mozarella, olivaolaj, bazsalikom négyesénél. Annyival spékelve a dolgot, hogy pár csepp balzsamecettel tettem pikánsá az olasz csodát. Ja és hogy a slusszpoént ki ne felejtsem frissen sütöttem hozzá félbarna bagettet. - Így szeretnék minden egyes napot lezárni - gondoltam magamban, miközben a ropogós bagett az olasz veressel randevúzott a számban! Elmosolyodtam, és azt gondoltam az élet szép, másrészt eszembe jutott, hogy a blogírást is hanyagoltam mostanság. Ezt most bepótolom!
Április 8-10 között rendezték meg Óbudán a Jazz és Bor napokat. Kis baráti társasággal meg is beszéltük, hogy márpedig kimegyünk mi borozgatni a vasárnapi jó ebéd után. Csak hogy sajnálatomra egyiknek ilyen program, másiknak olyan probléma....márpedig én akkoris kimegyek! Bátor és elszánt bor-és fesztiválkedvelő buszra száll, és egyszerűen elvegyül a tömegben.
Rövid feltérképezés után Olaszrizling hosszúlépéssel kezdek a Fröccsháztól. Szomjúságom ezután Nyakas Chardonnay-ával csillapítom, és finoman megjegyzem kóstolás után: van még mit tanulnom! A jó pap is holtig tanul, azt mondják, és mivel jegyzet nélkül indultam el otthonról én balga nem is tudom igazából folytatni a borsort....de azt igen, miről érdemes beszélnem!
Borjúkötél? A kedves olvasók hallottak már róla? ez egy sós kalácstészta, ami úgy készül, hogy egy kis darab tésztát henger alakúra formáznak, befonják, mint a kalácsot, berakják őket szorosan egymás mell a tepsibe, a tetejét fokhagymás tejföllel öntik le és agyagkemencében 15-20 percet sütik. Ha kész még plusszban lehet a tetejére fokhagymás tejfölt kenni, és pirított bacon-nel is meg lehet szórni! ISTENI! Száraz fehérbort kortyoltam hozzá, remek páros, itthon is ki fogom próbálni! A másik sikert a paradicsomos-pestós kecskesajt aratta nálam, ahoz épp egy Takler Merlot sikerült kóstolnom...hm, magáért beszél!
Hogy honnan jutott eszembe a blog alcíme? 4 szó az egész:
Group'n Swing Show Band !!!
(http://www.groupnswing.hu)
Kérem szépen ez a zenekar fergeteges hangulatot teremtett a fesztiválon, a színpad előtt az emberek táncra perdültek, a szaxofonos lejött a színpadról, és a tömeg között játszott...mindenki mosolygott pohárral a kézben, mindenkinek járt a lába, mindenki érezte, hogy ezért érdemes volt kijönni, még ha kisebb szélvihar is támadt időnként.
Mindenki mosolyog, süt a nap, fúj a szél, pörög a tánc, és a kürtöskalács... Nagyon bízom benne, hogy az égiek idén kegyesebbek lesznek hozzánk, mint a tavalyi évben. Ezt mind fesztivál, mind évjárat tekintetében mondom. Na és mélyen tisztelt Hölyeim és Uraim, szépen lassan eljön a fesztiválra járók mekkája, beindul a nagyüzem, kinyitnak a pincék és jönnek sorról sorra a boros és gasztronómiai fesztek, de menjünk csak sorjában, íme egy kisebb lista, mi várható a közeljövőben:
- Május 5, csütörtök, 16h: Balatonboglári Borvidék Borbemutatója a Vajdahunyad Várban
- Május 5-8: Budapesti Pálinkafesztivál (A szilva éve!) Budai Vár
- Május 21-22: Etyeki Pincefesztivál!
- Június 3-5: Budai Gourmet, Millenáris Park
- Június 4-5: Kárpát-medencei borászok találkozója, Budafok
- Június 11-13 : Kéknyelű virágzásának ünnepe, Badacsony
Felkészülni, vigyázz, start! :)
2011. április 27., szerda
2011. január 16., vasárnap
Forraltboros túra a Strázsahegyen
...a szőlő szomszédságában a főzőüst füstje pajkosan lengedez, fahéj és szegfűszegillat édes kettőse táncol a levegőben, a szabadtéri kemencében sül a finom pogácsa, a konyhában pedig Kaldeneker György készíti és tálalja az étvágygerjesztő leveseket....
Úgy gondoltam, hogy e blog legjobban hangzó mondata tükrözte leginkább a fesztiválhangulatot. Ez az írásom nem kimondottan a borokról szól, nevezzük amolyan kulináris élményleírásnak.
Szikrázó napsütéssel díjazták az égiek és az ínyenc vendégsereg 2011 első boros rendezvényét. Január 15-én, szombaton a monori Strázsahegyi pincesor adott otthont a "Jégvirágtól Borvirágig" elnevezésű forraltboros túrának, ahol az Ihatóbb Magyarországért szomjas tagjai is tiszteletüket tették. Igazi kulináris utazás volt ez, ugyanis neves gasztrobloggerek is meghívást kaptak a rendezvényre.
Második alkalommal sikerült Monorra eljutnom, 2010 májusában tartották ugyanis a Strázsahegyi Fesztivált. Akkor is kiváló program volt!Az összes pincében a jókedv uralkodott. A mostaninál hasonlóképpen! Hihetetlen az a vendégszeretet, amit ott érez az ember.
Azért szeretek ilyen fesztiválokra járni, mert személyesen tudok a borászokkal beszélgetni, akár borról, akár szőlőről, akár talajösszetételről, netán terméskorlátozásról. Meg kell említenem nem mindegyik borász mesél a készítési technológiáról, szeretnek titokzatosak lenni. Erre a bizonyos titokzatosságra volt példa tavaly a Budai Borfesztiválon Luka Enikő, aki egy 2009-es Zweigeltet rejtett véka alá. Félreértés ne essék, nem rosszindulatúan írtam az előbbi sorokat, csak szemléltettem egy picit a tényeket.
Kanyarodjunk vissza a fesztiválhoz.
Szerény véleményem szerint az ínyenceknek a kedvére vált ez a fesztivál. Találhattunk itt tepertőkrémes kanapét lilahagymalekvárral, marokkói karfiollevest, tormás burgonyakrémlevest, "disznósajt salátát" ......de inkább nézzük pincéről pincére:
Első állomáshegy:Horváth Pince-Nádas Fogadó.
Az előbb említett tepertőkrémes kanapé származási helye bizony innen ered, két társával kiegészülve: padlizsánkrém és húskrém, pontosabban füstölt tarján hab. Erdei gyümölcsmártást és forró lilahagymalekvárt is kóstolhattak az éhes szájak. Az itt főzött forraltbor nálam a bronzérem helyén landolt, megelőzve újraértelmezett társait, később kitérek rá.
Én nem vagyok túl nagy nagy forraltbor fogyasztó, egy-két pohárral szívesen elkortyolgatok a nagy téli hidegben, de a jóidő hatására sikerült becserélnem a bögrémet egy kóstolópohárra. (köszi Andi!)
Második állomás: Vállalkozók Monori Szervezet pincészete.
Közvetlenül a szőlő szomszédságában a főzőüst füstje pajkosan lengedez, fahéjillat száll a levegőben, a szabadtéri kemencében sül a finom pogácsa, a konyhában pedig Kaldeneker György készíti és tálalja étvágygerjesztő leveseit.
Paprikakrémleves, tormás burgonyakrémleves és fűszeres sárgaborsóleves. Ámító illatok, isteni ízek!
Harmadik állomásunk a Czeglédi pince, ahol Chef Karak volt a meghívott gasztroszakértő. Sajnos mivel korán érkeztünk csak a marokkói karfiolkrémlevesből sikerült ízelítőt kapni, azt is 10 perces várakozással. Sebaj, közben egy 4 éves Chardonnay-t kóstolok házigazdánktól. Érezhető a kora, bársonyos illattal rendelkezik, markáns ízvilággal.
Megjegyezni kívánom, hogy a libamájas tonhalkrém szárított paradicsommal, a kecskesajtkrém chutneyvel és a tonhalfasírt chilis paradicsomlekvárral odaérkezésünkkor sajnos vagy még nem készült él, vagy chefúr kicsit elcsúszott a menü ügyben, ami érthető is. Másnap a blogjában olvastam, hogy közel 300 fő látogatta meg a pincét! Ez 13h körül már érezhető is volt, egyre csak gyűlt a tömeg, kis csapatok váltogatták egymást a pincékben, és a pincék előtt.
KétSzabó Borpince és a Maligán Borétterem kettőse fogadott minket a negyedik állomáson. A telirakott asztalok mögött szakácsok-segítőnők szorgoskodtak.
Akadt itt ír bárányleves, vérpástétom, fűszeres almapürépréselt sertésköröm „kocsonya” savanyúsággal, kemencében sütött kenyérrel. Közben 2009-es Ezerjót sikerült a poharamba szerezni. Nem bántam meg.
Kovács Róbert pincéjéhez érkezünk a továbbiakban, ahol a Péteri Borbarát Kör segédkezik az üres poharak és tányérok megtöltésében. A házigazdával tavaly olyan jó diskurzust sikerült kialakítani, hogy lehívott a pincéjébe is, megkóstoltunk néhány kiváló tételt.
Ismét bebizonyosodott a mondat: jó bor mellet jó kapcsolatok születnek. Vendéglátóink kemencében sütött tócsnival-lehet, hogy ők máshogy nevezik-készültek, mely szalonnával vagy kolbásszal volt ízesítve. A fesztivál legjobb fehérborát sikerült itt kóstolnom, egy 2009-es Sauvignon Blanc-t. Annyira jó volt, hogy mielőtt hazafelé vettük volna az irányt odasiettem még egy jó pohár borért. Májusban ha időm engedi visszatérek!
Kugel pince-Lukácsy pince-Bodor Borház triumvirátusa fogadott minket a hatos számú állomáson. Itt aztán volt tumultus! Mind ételben, mind italban!
Sült kolbász és májashurka(hidegen), előbbi túl köményes, utóbbi íztelen. A borral viszont ellensúlyozták a problémát, 2010-es Zweigelt roséjuk kellemes tétel volt, sajnos azt nem tudom a három közül melyik pincéjé... :(
Hölgyeim és Uraim!
Ami most következik, az nálam a forraltbor újraértelmezése kategóriába tartozik. Egy időre elfelejtjük a fahéjjas-szegfűszeges vonalat.
Megyeri-Harmati pince.
Hetedik állomás. Chili, tarkabors, feketeszeder és ribizli. Ez a recept a forraltborok menyországába! Csípős lesz ugyan az utazás, de higyjék el nekem megéri! Nálam ez vitte a pálmát! Ez a pince GasztroRékával volt közös kialakításban, a gasztrobloggert sajna nem találtuk, így az utolsó pár darab olajbogyós-fetás és kolbászos-krémsajtos kiflivel vígasztalódtunk, és tettük ünnepivé e szép napot.
A nyolcas megállóhely a Csuzi család pincéje volt, ahol egy 2009-es Olaszrizlinget kortyolgattam a fetás ízkombinációra, sikerrel. Meg kell említenem, hogy az édességkedvelőket itt házilag készített tejkaramella és egyéb finomság várta.
Csülkös babot sikerült "magunkhoz venni" a kilencedik pincénél. Barta pince, amiről beszélek, a második helyet kapta meg nálam forralbor kategóriában.
Recept: az alapja Cserszegi Fűszeres! A fahéj-szegfűszeg vonalat nem kell nagyon erősre tolni, éppen annyi kell bele, hogy halványan duruzsoljon a háttérben. Az exrát viszont a vele együtt főzött ananász jelentette. Nem is akármilyen ananász! Némi töprengés után azt gondoltuk valami erősebb rummal fel van turbózva a bestia, de nem! Ez akkor tudatosult bennem, amikor a pohár alján figyelő ananászokat megettem. Bizony erőteljes alkoholos befolyásnak voltak ezek az ártatlan kis ananászdarabkák kitéve, galád módon beáztatták valamilyen fajta alkoholba. Csipetnyi ánizst is éreztem benne, talán volt néhány csepp Pernod is abban a "páclében" .
Utolsó állomáshelyünk a Gosztola pincéhez vezetett. Olaszrizlinget kóstoltam, majd Kékfrankos rosét. Utóbbi 2009-es, kicsit már öregecske. Bánatunkra a vaddisznóragu még nem készült el. Úgy jártunk, mint Chef Karaknál, pedig a libamájas tonhalkrémjét szárított paradicsommal szívesen megkóstoltam volna.
Nagyon tetszett, hogy nem volt rivalizálás a gasztrobloggerek kulináriái és a helyi termelők kolbászos-szalonnás tócsniai között, hogy arról a vaddisznóraguról már ne is beszéljek! Mindezek azt bizonyítják, hogy az emberek vevők az új dolgokra, de a régi hagyományos ízekről nem mondanak le. Ne hagyd el a járt utat egy járatlanért.
Véleményem szerint nagyon jól megfér együtt a tepertőkrémes kifli lilahagymalekvárral és a vaddisznóragu. Csakúgy, mint a boroknál: kedveljük a barriqe-os fajtákat, de egy gyümölcsös, reduktív fajtára sem mondunk nemet!
Kedves Szervezők!
Sokmindenki és a magam nevében szeretném megköszönni, hogy megszervezték és létrehozták ezt a fesztivált, és örömöt szereztetek nekünk a remek borokkal és ételekkel!
Ha tehetjük jövőre is jövünk, vagy ahogyan a szólás tartja: Jövőre Veletek Ugyanitt!
Önök se hagyják ki!
Fotók: Kaiser Zoltán és Nyulasi Gábriel.
http://www.magyarborkulturaert.hu/
2010. november 9., kedd
2010, a kérdőjeles évjárat
Ismét elmaradtam kissé a blogírással, de kérem mindennek oka van.
Odakint a szőlőben már egy árva szőlőfürtöt sem látni, ha mégis, az a pálinka kontra fröccs fogyasztó szüretelők elnézhető (?) hibája. A korán érő szőlők már elhullatták leveleiket és meztelenül, csupaszon várják a tél röpködő mínuszait. A kékszőlő tőkéin még akad némi levélzet, ami szép őszi színekben pompázik.
Eme írásom sajnos kicsit fakó, mivel képeket sajna nem készítettem sem a szüretről, sem a darálás-préselés technikájáról, de majd jövőre...
Szóval a 2010.
Magyarországon régen volt ilyen kevés mennyiségű termés. Itt-ott még a minőség sem volt a legmegfelelőbb, fogható ez a nyáron lehullott csapadékmennyiségre. Viszont amennyire "savtalan" volt a 2009-es évjárat, annál savasabb lesz a 2010. Egyesek szerint idén mutatkozik meg, ki az, aki igazán ért a borkészítéshez, merthogy a 2010-esből is lehet úgynevezett "nagy borokat" készíteni.
Néhány szó a boraimról:
-Irsai. Életemben először-és talán utoljára-savszüretet csináltam augusztus 25-én, 15-ös cukorfokkal. Azért mondom, hogy utoljára, mert a cukorszüret 3 héttel utána következett, bánatomra ugyanazzal a cukorfokkal! 4 órás héjjon áztatás után préselés, nyálkázás, majd másnap reduktív tartályba töltés, ja és a fajélesztőt ki ne felejtsük a sorból. Francia fajélesztőt használtam, kimondottan illatos fehérborokhoz ajánlották. A zajos erjedés után sajnos kapott egy kis barnatörést, amit egy jó közepes kénezéssel kiküszöböltem, azóta pihen, nyugszik, összeáll. Tegnap kíváncsiságból megkóstoltam, illatában és ízében is még érezni a ként, de karácsonyra már fogyaszthatóvá válik. Illatban fajtajelleges, némi lime is érződik rajta, ízben viszont érezhető, hogy reduktív borról beszélünk. Egy nagyon halvány maradék cukor is érezhető a végén, ami kicsit csajos borrá teszi, ám mégsem nyalós. :)
-Chardonnay. Idén is kétféle chardonnay-t készítettem, reduktív kontra kis tölgyfahordó. Tavaly annyira megtetszett ez a fás, vaníliás jelleg a fahordó kapcsán, hogy úgy gondoltam idén is megér egy misét-vagy kettőt...ismét battonage eljárást alkalmaztam, a zajos erjedés után felkevertem az alulra került seprőt napi egy alkalommal.
-Ezerfürtű. Ha az embernek szőlője van szeret minden évben kísérletezgetni. Én is épp ilyen vagyok. Tavaly kései szüretelésű ezerfürtűt készítettem, nagyon ígéretesnek tűnik. Idén reduktív bor készült belőle, 1 napos héjjon áztatással, ki tudja mi lesz belőle....max megisszuk fröccsnek... :)
-Kékfrankos rosé. Azt mondják rosét készíteni művészet. Részemről a prológus lezajlott, a kissé még zavaros "művésznő" a zárt öltözőben sminkel és festi szépre magát, hogy amikor a színpadra lép a legjobb formáját mutassa, és a közönség ámuljon és bámuljon. Azt hiszem ez a darab hosszúra nyúlik majd, ugyanis még pezseg a kicsike.
-Kékfrankos. 2 hetes héjjon áztatás, préselés, pihentetés. Ez nagyjából ennyi.
Amikor azt gondolja az ember, hogy a szőlős-borosgazda szeptember-október hónapban kidolgozta magát, és jelenleg várakozási időszak van, az téved. Abasárról érkezett ugyanis 50 tőke Irsai és 30 tőke Pinot Noir szőlőoltvány, őszi ültetésre. Ásó, lukfúró, érett marhatrágya, és mehet a mutatvány. Jelenleg ezen dolgozom.
Figyelem! Márton-napra szerezzen magának mindenki újbort! Hogy miért? Mert úgy szól a mondás:
"Aki Márton napján libát nem eszik, az egész évben éhezik, és aki Márton napján az újborból nem iszik, az egész évben szomjazik! "
Utóbbitól mentsen minket az ég! :)
Odakint a szőlőben már egy árva szőlőfürtöt sem látni, ha mégis, az a pálinka kontra fröccs fogyasztó szüretelők elnézhető (?) hibája. A korán érő szőlők már elhullatták leveleiket és meztelenül, csupaszon várják a tél röpködő mínuszait. A kékszőlő tőkéin még akad némi levélzet, ami szép őszi színekben pompázik.
Eme írásom sajnos kicsit fakó, mivel képeket sajna nem készítettem sem a szüretről, sem a darálás-préselés technikájáról, de majd jövőre...
Szóval a 2010.
Magyarországon régen volt ilyen kevés mennyiségű termés. Itt-ott még a minőség sem volt a legmegfelelőbb, fogható ez a nyáron lehullott csapadékmennyiségre. Viszont amennyire "savtalan" volt a 2009-es évjárat, annál savasabb lesz a 2010. Egyesek szerint idén mutatkozik meg, ki az, aki igazán ért a borkészítéshez, merthogy a 2010-esből is lehet úgynevezett "nagy borokat" készíteni.
Néhány szó a boraimról:
-Irsai. Életemben először-és talán utoljára-savszüretet csináltam augusztus 25-én, 15-ös cukorfokkal. Azért mondom, hogy utoljára, mert a cukorszüret 3 héttel utána következett, bánatomra ugyanazzal a cukorfokkal! 4 órás héjjon áztatás után préselés, nyálkázás, majd másnap reduktív tartályba töltés, ja és a fajélesztőt ki ne felejtsük a sorból. Francia fajélesztőt használtam, kimondottan illatos fehérborokhoz ajánlották. A zajos erjedés után sajnos kapott egy kis barnatörést, amit egy jó közepes kénezéssel kiküszöböltem, azóta pihen, nyugszik, összeáll. Tegnap kíváncsiságból megkóstoltam, illatában és ízében is még érezni a ként, de karácsonyra már fogyaszthatóvá válik. Illatban fajtajelleges, némi lime is érződik rajta, ízben viszont érezhető, hogy reduktív borról beszélünk. Egy nagyon halvány maradék cukor is érezhető a végén, ami kicsit csajos borrá teszi, ám mégsem nyalós. :)
-Chardonnay. Idén is kétféle chardonnay-t készítettem, reduktív kontra kis tölgyfahordó. Tavaly annyira megtetszett ez a fás, vaníliás jelleg a fahordó kapcsán, hogy úgy gondoltam idén is megér egy misét-vagy kettőt...ismét battonage eljárást alkalmaztam, a zajos erjedés után felkevertem az alulra került seprőt napi egy alkalommal.
-Ezerfürtű. Ha az embernek szőlője van szeret minden évben kísérletezgetni. Én is épp ilyen vagyok. Tavaly kései szüretelésű ezerfürtűt készítettem, nagyon ígéretesnek tűnik. Idén reduktív bor készült belőle, 1 napos héjjon áztatással, ki tudja mi lesz belőle....max megisszuk fröccsnek... :)
-Kékfrankos rosé. Azt mondják rosét készíteni művészet. Részemről a prológus lezajlott, a kissé még zavaros "művésznő" a zárt öltözőben sminkel és festi szépre magát, hogy amikor a színpadra lép a legjobb formáját mutassa, és a közönség ámuljon és bámuljon. Azt hiszem ez a darab hosszúra nyúlik majd, ugyanis még pezseg a kicsike.
-Kékfrankos. 2 hetes héjjon áztatás, préselés, pihentetés. Ez nagyjából ennyi.
Amikor azt gondolja az ember, hogy a szőlős-borosgazda szeptember-október hónapban kidolgozta magát, és jelenleg várakozási időszak van, az téved. Abasárról érkezett ugyanis 50 tőke Irsai és 30 tőke Pinot Noir szőlőoltvány, őszi ültetésre. Ásó, lukfúró, érett marhatrágya, és mehet a mutatvány. Jelenleg ezen dolgozom.
Figyelem! Márton-napra szerezzen magának mindenki újbort! Hogy miért? Mert úgy szól a mondás:
"Aki Márton napján libát nem eszik, az egész évben éhezik, és aki Márton napján az újborból nem iszik, az egész évben szomjazik! "
Utóbbitól mentsen minket az ég! :)
2010. szeptember 17., péntek
Balatonfüredi borhetek 2010
Magyarország leghosszabb borfesztiválja augusztusban 3 héten keresztül várt minden borkedvelőt a hullámzó magyar tenger partján. A költők városa, Balatonfüred adott otthont az északi part pincéit felvonultató rendezvénynek.
A nyitás utáni második-harmadik napon sikerült megismerkednem a méltán híres balatoni borok varázslatos, minerális világával.
Örömmel konstatáltam, hogy rendkívül sok ember nézelődött, érdeklődött és nem utolsó sorban kóstolgatott a sok-sok ki-és feldíszített borkínáló faházacskák előtt. Némelyik pincészetnél kígyóztak a sorok, időnként ülőhelyet sem lehetett találni.
Bizonyára sokak fejében felmerül a kérdés: miért ilyen hosszú ez a borfesztivál? Ha csak azt veszem alapul, hogy én, mint borkedvelő és hobbiborász egyben, két nap alatt 16 pincészet 47 fajta borát kóstolgattam végig....
Kiállítók, a teljesség igénye nélkül:
Jásdi Pincészet-Csopak, Figula Pincészet, Szalay Pince, Ódor József-Aszófő, Koronczai Pince, Ferenc Pince, Horváth Pince, Fodorvin Borház, Múzsa Borház,
Cseki bor Pincészet, Mikló Pince, Koczor Pincészet, Söptei Pince-Csopak, Piffáth Pince, Feint Borház, Balogh Pincészet.
Szemezgessünk néhányat a számunkra kimagasló tételekből:
-Jásdi Cserszegi Fűszeres: meglepően mézes, törkölyös illat.
-Jásdi Szürkebarát: borhoz hozzá nem értő, mégis borkedvelő kísérőm intenzív őszibarack illatot és ízt vélt ebben a tételben felfedezni.
-Figula Chardonnay Barrique 2009: dohány illat(?) diszkrét fás háttérrel. 10 pont!
-Koronczai Olaszrizling: zöldfűszeres, borsos, gyógynövényes illat, krémes íz.
-Fodorvin Chardonnay: talán a legminerálisabb tétel a fehérborok között!
-Fodorvin Kékfrankos: a legjobb rosé! Szamócalekvár íz és illatjegyek.
-Feind Cabernet Franc 2006: szép tannin és savak némi extrakt édességgel, Pannon Bormustra Csúcsbora 2008!
A 2010-es év nem a legkedvezőbb, sem a szőlőnek, sem a borfesztiváloknak. Gondoljunk csak - sokak szívfájdalmára - az etyeki pincefesztiválra, vagy a budai bor és pezsgőfesztiválra a Várban, ahol péntek-szombaton az esővel és a borús idővel dacoltak a kiállítók. A borászatok is 2 hetes csúszásban vannak a szürettel, de sajnos nincs mit tenni, ha nincs napfény nem nő a cukorfok.
Nekünk is kijutott az esőből Balatonfüreden, a második napon jó félnapos esőt kaptunk az égiektől. Na nem mintha az eső el tudná riasztani a szomjas borkedvelőt a kóstolástól, de sajna a kínáló pavilonok előtt nem volt fedett rész. Így aztán az ember fia, balatonpart lévén elindul négykerekű esernyőjével jóféle balatoni halászlé után kutatni.
Szerencsére délutánra az idő kegyes volt hozzánk, újra kézbe lehetett venni a poharakat, és folytathattuk a finom balatoni nedük kortyolgatását.
Biz' mondom néktek: "Ez jó mulatság, férfimunka volt" !
2010. augusztus 31., kedd
Cím nélkül!
A fejemben kavarogtak a gondolatok, ujjaim várakozva álltak a klaviatúra fölött, vajon mi legyen a címe ennek a blognak? Eső? Aggódás? Borfesztivál? Végülis nem döntöttem, inkább ahogy szoktam (vagy nem szoktam) megírom a memoárokat, ahogy azt Regős Bendegúz is tette annakidején!
Visszaolvastam az utolsó beszámolómat, ami még a gourmet fesztiválról ad kisebb leírást.
Nos, ha visszaemlékszem a fehérborok után a vörösekre váltottunk, a rozék időhiány(?) miatt nem kerültek kóstolásra. A pinot noir-ok igen jól vizsgáztak, a kékfrankosok hozták a gyümölcsös-meggyes jegyeket. Pincészetet nem sorolok fel, mivel nem jegyzeteltem, és kb 3 hónapja történt...
Következő számomra igen fontos rendezvény az ezüsthegyi borverseny, és az ezüsthegyi Borfesztivál volt, amiknek a szervezésében is részt vettem.
Három bronzéremmel büszkélkedem a 2009-es évjáratból, bár a barrique chardonnaytól picit talán többet vártam, de annak kell örülni ami van, a harmadik hely is dobogós! Talán ha nem a közepes kénezést választom, amikor a fahordóból áttöltöttem az úszófedeles tartályba...sebaj, az ember mindíg a hibáiból tanul!
A kékfrankosom is bronzérmes lett, ami nagy szó, mert idáig mindíg csak a fehérborokból szerettem volna kihozni a maximumot, idén pedig megmutattam a kékfrankosnak a második töltésű, 110l-es tölgyfahordót. 9 hónapig pihent a bor a fa gyengéd karjában, hihetetlen karakteres, toastos-rumos meggyes bor kerekedett ki belőle, bár még pihentetem reduktív tartályban úgy karácsonyig, akkor lesz kicsivel több, mint egy éves. Ez most az egyik kedvencem. A chardonnay-ból van még kb 30 liter, azt megtartom a szüretig, utána már úgyis csak újbort szürcsölünk. :)
A borversenyre egy pillanatig visszatérve: 126 bormintából több, mint a fele kapott helyezést, amit dícséretesnek lehet nevezni, ugyanis a Magyar Borakadémia "C" típusú borversenynek minősítette az ürömi és a pilisborosjenői szőlősgazdák versenyét. Ez annyit, jelent, hogy a borbírák ugyanolyan szigorúsággal kóstolják és pontozzák a különböző borokat, mint Magyarország más neves borversenyén, beszéljünk akár a Pannon Bormustráról, vagy a Vinagoráról.
1 nagyarany, 13 arany, 18 ezüst, 37 bronzérem!
Én a borbírák ellátmányáról gondoskodtam, megsütöttünk 2 db 8 kg-os malacot, hozzá pedig párolt káposzta és hagymás tört burgopnya volt a körítés.
Külön szeretném megköszönni az Ihatóbb Magyarországért frontemberének, Nyulasi Gábrielnek, hogy segédkezett a borversenyen.
(http://www.magyarborkulturaert.hu)
A borverseny után két héttel megrendezett borfesztivál is remekül sikerült, bár bevallom egy tornaterem nem a legjobb helyszín egy ilyen jellegű rendezvénynek, de az esőtől legalább megvédett minket. Megjegyzés: hihetetlen, de igaz, a borfesztivál napján évek óta mindíg esik az eső! Talán a Jóisten örömében hullajt néhány könnycseppet az itt termett finom borokért! Tavaly április közepén, idén május végén volt a rendezvény...jövőre a júniuson gondolkodunk! :)
Képek és az Ihatóbb Magyarországért beszámolója a borfesztiválról itt:
http://www.magyarborkulturaert.hu/?p=4115
Múlthét szerdán leszüreteltük az Irsait, a cukorfoka 15 volt. Ha megkérdezné valaki, hogy miért szedtem le 15 fokosan, miért nem vártam vele még, arra az a válaszom: nem akarok úgy járni, mint tavaly. Tavaly ugyanis megvártam, míg 17,5-re felkúszik a cukorfok, leszüreteltem, de sava az nagyon kevés volt! Igen, idén bátor voltam, és mint ahogy a nagyok is tenni szokták: savszüretet csináltam. Hozzá kell tenni, fent hagytam még 4 sort, abból lesz a cukorszüret, hogy a sav-alkohol egyensúly rendben legyen. Az ismerősöktől csak azt hallom, hogy minek kell kétszer szüretelni egy szőlőt, miért kell 15 fokosan leszedni, stb. Csak annyit mondok ilyenkor: változik a világ, új trendek vannak!
Termés szempontjából ez az év nem mondható jónak, sőt! Egy sorról durván egy húsosláda szőlő(20kg) szőlő jött le, úgy, hogy a terméskorlátozás meg sem fordult a fejemben. Egy sorban 16 tőke van, annak legalább 2-3 kg szőlőt kéne adni. Jövőre szerves trágyát adok a földnek, de rendesen!
Visszatérve a szüretre, hamar megtörtént a zúzás-bogyózás, majd 4 óra héjjon áztatás következett, amit az illatanyagok kinyerése céljából követ el ilyenkor az ember fia. Préselés után műanyag hordóba öntöttem a mustot, ezt a folyamatot nyálkázásnak hívjuk. Én tavaly csináltam ilyet először, de nagyon praktikus, mert az esetleges szennyeződések(föld, kocsánydarab, stb) a must aljára kerülnek.
Másnap reggel már engedtem is a reduktív tartályba a tiszta, leülepedett mustot, közben pedig elkészítettem a fajélesztőt. IOC 8000 francia borélesztőt használtam, ezt ajánlották a borászok boltjában, kis mennyiségű tápsó kíséretében. Pénteken már dolgozott is a must, beindult a forrás, viszont talán a hétvégi lehűlés hatására vasárnap már nem hallottam a kotyogót szorgalmasan dolgozni, sőt bánatomra semmit sem hallottam. Vagy ilyen csendes forrásba kezdett az élesztő, vagy elakadt az erjedésben. A pincémben most 19 fok van, ami ideális hőmérséklet az erjsztéshez.Ez lesz az első reduktív Irsaim, remélem olyanra sikerül, amilyenre számítok. Friss, ropogós, gyümölcsös, kis szénsavval...
Ha ilyen barátságtalan marad az idő - ami megjegyzem a szőlőnek nem igazán kedvez - jövök vissza a balatonfüredi borfesztivál beszámolójával, amit remélhetőleg képekkel is tudok majd illusztrálni.
Visszaolvastam az utolsó beszámolómat, ami még a gourmet fesztiválról ad kisebb leírást.
Nos, ha visszaemlékszem a fehérborok után a vörösekre váltottunk, a rozék időhiány(?) miatt nem kerültek kóstolásra. A pinot noir-ok igen jól vizsgáztak, a kékfrankosok hozták a gyümölcsös-meggyes jegyeket. Pincészetet nem sorolok fel, mivel nem jegyzeteltem, és kb 3 hónapja történt...
Következő számomra igen fontos rendezvény az ezüsthegyi borverseny, és az ezüsthegyi Borfesztivál volt, amiknek a szervezésében is részt vettem.
Három bronzéremmel büszkélkedem a 2009-es évjáratból, bár a barrique chardonnaytól picit talán többet vártam, de annak kell örülni ami van, a harmadik hely is dobogós! Talán ha nem a közepes kénezést választom, amikor a fahordóból áttöltöttem az úszófedeles tartályba...sebaj, az ember mindíg a hibáiból tanul!
A kékfrankosom is bronzérmes lett, ami nagy szó, mert idáig mindíg csak a fehérborokból szerettem volna kihozni a maximumot, idén pedig megmutattam a kékfrankosnak a második töltésű, 110l-es tölgyfahordót. 9 hónapig pihent a bor a fa gyengéd karjában, hihetetlen karakteres, toastos-rumos meggyes bor kerekedett ki belőle, bár még pihentetem reduktív tartályban úgy karácsonyig, akkor lesz kicsivel több, mint egy éves. Ez most az egyik kedvencem. A chardonnay-ból van még kb 30 liter, azt megtartom a szüretig, utána már úgyis csak újbort szürcsölünk. :)
A borversenyre egy pillanatig visszatérve: 126 bormintából több, mint a fele kapott helyezést, amit dícséretesnek lehet nevezni, ugyanis a Magyar Borakadémia "C" típusú borversenynek minősítette az ürömi és a pilisborosjenői szőlősgazdák versenyét. Ez annyit, jelent, hogy a borbírák ugyanolyan szigorúsággal kóstolják és pontozzák a különböző borokat, mint Magyarország más neves borversenyén, beszéljünk akár a Pannon Bormustráról, vagy a Vinagoráról.
1 nagyarany, 13 arany, 18 ezüst, 37 bronzérem!
Én a borbírák ellátmányáról gondoskodtam, megsütöttünk 2 db 8 kg-os malacot, hozzá pedig párolt káposzta és hagymás tört burgopnya volt a körítés.
Külön szeretném megköszönni az Ihatóbb Magyarországért frontemberének, Nyulasi Gábrielnek, hogy segédkezett a borversenyen.
(http://www.magyarborkulturaert.hu)
A borverseny után két héttel megrendezett borfesztivál is remekül sikerült, bár bevallom egy tornaterem nem a legjobb helyszín egy ilyen jellegű rendezvénynek, de az esőtől legalább megvédett minket. Megjegyzés: hihetetlen, de igaz, a borfesztivál napján évek óta mindíg esik az eső! Talán a Jóisten örömében hullajt néhány könnycseppet az itt termett finom borokért! Tavaly április közepén, idén május végén volt a rendezvény...jövőre a júniuson gondolkodunk! :)
Képek és az Ihatóbb Magyarországért beszámolója a borfesztiválról itt:
http://www.magyarborkulturaert.hu/?p=4115
Múlthét szerdán leszüreteltük az Irsait, a cukorfoka 15 volt. Ha megkérdezné valaki, hogy miért szedtem le 15 fokosan, miért nem vártam vele még, arra az a válaszom: nem akarok úgy járni, mint tavaly. Tavaly ugyanis megvártam, míg 17,5-re felkúszik a cukorfok, leszüreteltem, de sava az nagyon kevés volt! Igen, idén bátor voltam, és mint ahogy a nagyok is tenni szokták: savszüretet csináltam. Hozzá kell tenni, fent hagytam még 4 sort, abból lesz a cukorszüret, hogy a sav-alkohol egyensúly rendben legyen. Az ismerősöktől csak azt hallom, hogy minek kell kétszer szüretelni egy szőlőt, miért kell 15 fokosan leszedni, stb. Csak annyit mondok ilyenkor: változik a világ, új trendek vannak!
Termés szempontjából ez az év nem mondható jónak, sőt! Egy sorról durván egy húsosláda szőlő(20kg) szőlő jött le, úgy, hogy a terméskorlátozás meg sem fordult a fejemben. Egy sorban 16 tőke van, annak legalább 2-3 kg szőlőt kéne adni. Jövőre szerves trágyát adok a földnek, de rendesen!
Visszatérve a szüretre, hamar megtörtént a zúzás-bogyózás, majd 4 óra héjjon áztatás következett, amit az illatanyagok kinyerése céljából követ el ilyenkor az ember fia. Préselés után műanyag hordóba öntöttem a mustot, ezt a folyamatot nyálkázásnak hívjuk. Én tavaly csináltam ilyet először, de nagyon praktikus, mert az esetleges szennyeződések(föld, kocsánydarab, stb) a must aljára kerülnek.
Másnap reggel már engedtem is a reduktív tartályba a tiszta, leülepedett mustot, közben pedig elkészítettem a fajélesztőt. IOC 8000 francia borélesztőt használtam, ezt ajánlották a borászok boltjában, kis mennyiségű tápsó kíséretében. Pénteken már dolgozott is a must, beindult a forrás, viszont talán a hétvégi lehűlés hatására vasárnap már nem hallottam a kotyogót szorgalmasan dolgozni, sőt bánatomra semmit sem hallottam. Vagy ilyen csendes forrásba kezdett az élesztő, vagy elakadt az erjedésben. A pincémben most 19 fok van, ami ideális hőmérséklet az erjsztéshez.Ez lesz az első reduktív Irsaim, remélem olyanra sikerül, amilyenre számítok. Friss, ropogós, gyümölcsös, kis szénsavval...
Ha ilyen barátságtalan marad az idő - ami megjegyzem a szőlőnek nem igazán kedvez - jövök vissza a balatonfüredi borfesztivál beszámolójával, amit remélhetőleg képekkel is tudok majd illusztrálni.
2010. augusztus 16., hétfő
A nagy visszatérés :)
Restellem kissé, hogy félbehagytam blogírásomat. Belegondolva időszűkében is voltam, -na nem mintha magyarázkodni akarnék-de még az általam szervezett borfesztiválról sem ejtettem egy szót sem, a monori strázsahegyi bortúráról és a balatonfüredi Balatoni Borok Fesztiváljáról már nem is beszélve...de őszintén szólva nem is ezek járnak most a fejemben, hanem hogy elérkezett az idő egy újabb évjárat elkészítéséhez, szombaton hajnalban az Irsai tőkék megválnak féltve őrzött és oly sokáig táplált gyümölcseiktől, hogy aztán abból illatos, friss nedü csordogáljon a préselés folyamán.
Úgy gondolom, hogy a szüreti jelentések között ki fogok térni a fent nevezett fesztiválokra is, de mindenhez idő kell! Sajna idén az oldalhajtásokat és a zöldmunkát majdhogynem egyedül kellett végeznem, 2 hét alatt sikerült is befejeznem, mert néhol az időjárás akadályozta a munkát, néhol egyéb elfoglaltság. Lényeg a lényegben, hogy a szőlő nem maradt zöldmunka nélkül. A termés várhatóan több lesz, mint tavaly, de ez várható is volt a 2 évvel ezelőtt elkövetett drasztikusnak nevezhető fiatalítások miatt...bár a fiatalításnak még nincs vége, sőt! Évről évre nevelgetem az arra érdemes oldalhajtásokat, hogy az öreg tőkék karosszékbe ülhessenek, míg a fiatal vesszők serényen bő termést hoznak!
Úgy gondolom, hogy a szüreti jelentések között ki fogok térni a fent nevezett fesztiválokra is, de mindenhez idő kell! Sajna idén az oldalhajtásokat és a zöldmunkát majdhogynem egyedül kellett végeznem, 2 hét alatt sikerült is befejeznem, mert néhol az időjárás akadályozta a munkát, néhol egyéb elfoglaltság. Lényeg a lényegben, hogy a szőlő nem maradt zöldmunka nélkül. A termés várhatóan több lesz, mint tavaly, de ez várható is volt a 2 évvel ezelőtt elkövetett drasztikusnak nevezhető fiatalítások miatt...bár a fiatalításnak még nincs vége, sőt! Évről évre nevelgetem az arra érdemes oldalhajtásokat, hogy az öreg tőkék karosszékbe ülhessenek, míg a fiatal vesszők serényen bő termést hoznak!
2010. május 9., vasárnap
Élménybeszámoló
6. Budai Gourmet - Bor és jazz napok
Aki a kulináris élvezetek hajhásza-mondjuk úgy hedonista-semmiképpen nem hagyja ki a minden évben megrendezésre kerülő Budai Gourmet fesztivált. Idén a Budai Vár panorámaterasza adott otthont a rendezvénynek, ami valljuk be nem hátrány, mert a néző-fogyasztóközönség évről-évre nő. Én tavaly vettem részt először ezen a fesztiválon egy gyönyörű napsütéses vasárnap délután a Millenáris parkban. Úgy gondolom a Budai Vár jobb helyszínnek bizonyult. Nagyobb terület, kiszélesedett gasztronómiai kínálat, és hát a pincészetek....
Szombaton kisebb listát készítettem azokról a pincészetekről, akiknek a standjait mindenképpen fel kell keresni...a teljesség igénye nélkül: Bock, miklóscsabi, Matias, Bárdos és fia.
A koradélutáni helyszínre érkezés és rövid terepszemle után a bejáratnál egyből rátaláltunk a Matias Pincészetre. Ők azért szerepeltek a listámon, mert mindenképpen szerettem volna olyan borokat is megkóstolni, amilyeneket még sosem kóstoltam. Ilyen volt például a Zöldveltelíni, ami bevallom nem lesz a kedvenc fajtám. Hárslevelű következett rendkívül intenzív trópusi gyümölcs és hársméz illattal és ízvilággal. Irsai Olivér folytatta a sort, be kell valljuk kellemes tétel, majd egy Kéknyelű érkezett, mondhatni angyalszárnyakon. Végezetül Chardonnay került a poharunkba, melyből a hordós érlelésnek köszönhetően fás, vaníliás, toast-os jegyek bújnak elő.
Következő állomásunk "miklóscsabi" standja volt. Egy újabb borral ismerkedtem, ez pedig az Ezerjó, és ehhez úgy gondolom Miklós Csabi volt a legjobb választás. Kóstoltam még a pinot blanc-királyleányka-rizlingszilváni cuvée-t is, köszi Csabi!
Maurus pince miklóscsabi mellett ékeskedett ugyancsak remek boraival. Tramini hordóválogatás került a poharamba, utána viszont a fesztivál egyik legjobb fehérborát volt szerencsém megkóstolni, név szerint egy 2007-es Chardonnay válogatást. Az illat és az íz olyan kombinációt hoztak egymással létre, hogy az első korty után kirázott a hideg, aztán majdnemhogy örömujjongásba törtem ki :) Erre már-már azt mondanám, hogy PERVERZ :):)
Sauskáék pavilonját kerestük fel az előző örömóda elkortyolgatása után, aholis Chardonnay-t kóstoltunk, és megjegyeztük: Villányban a fehérboroknak is van jövőjük.
Ezután következett a hab azon a bizonyos tortán. egy személyes kedvenc:
Kovács Nimród 2007 Battonage Chardonnay!
Bevallom én ez alapján készítettem a BBC-t, ami barrique battonage Chardonnay, mondhatni puskáztam a nagyoktól. Ez a puska olyan jól sikerült, hogy a dolgozatot jelentem ötösre megírtam. Hihetetlen azonosságot véltem felfedezni a két bor között. Ugyanaz az illat, mondhatni ugyanolyan ízvilág, bár a Kovács féle 2007-es, az enyém 2009-es, az övé egri, az enyém ürömi. Azt mondom ha ez a bor nálunk a helyi borversenyen nem ér el legalább egy bronzérmet, akkor dombon ülő vadászkutya legyek, aki a holdat ugatja....
A fehérborok sorát Bock pincészet Olaszrizlingjével zártuk. Hiába, Villány az Villány!
Folyt.köv...!!!
Aki a kulináris élvezetek hajhásza-mondjuk úgy hedonista-semmiképpen nem hagyja ki a minden évben megrendezésre kerülő Budai Gourmet fesztivált. Idén a Budai Vár panorámaterasza adott otthont a rendezvénynek, ami valljuk be nem hátrány, mert a néző-fogyasztóközönség évről-évre nő. Én tavaly vettem részt először ezen a fesztiválon egy gyönyörű napsütéses vasárnap délután a Millenáris parkban. Úgy gondolom a Budai Vár jobb helyszínnek bizonyult. Nagyobb terület, kiszélesedett gasztronómiai kínálat, és hát a pincészetek....
Szombaton kisebb listát készítettem azokról a pincészetekről, akiknek a standjait mindenképpen fel kell keresni...a teljesség igénye nélkül: Bock, miklóscsabi, Matias, Bárdos és fia.
A koradélutáni helyszínre érkezés és rövid terepszemle után a bejáratnál egyből rátaláltunk a Matias Pincészetre. Ők azért szerepeltek a listámon, mert mindenképpen szerettem volna olyan borokat is megkóstolni, amilyeneket még sosem kóstoltam. Ilyen volt például a Zöldveltelíni, ami bevallom nem lesz a kedvenc fajtám. Hárslevelű következett rendkívül intenzív trópusi gyümölcs és hársméz illattal és ízvilággal. Irsai Olivér folytatta a sort, be kell valljuk kellemes tétel, majd egy Kéknyelű érkezett, mondhatni angyalszárnyakon. Végezetül Chardonnay került a poharunkba, melyből a hordós érlelésnek köszönhetően fás, vaníliás, toast-os jegyek bújnak elő.
Következő állomásunk "miklóscsabi" standja volt. Egy újabb borral ismerkedtem, ez pedig az Ezerjó, és ehhez úgy gondolom Miklós Csabi volt a legjobb választás. Kóstoltam még a pinot blanc-királyleányka-rizlingszilváni cuvée-t is, köszi Csabi!
Maurus pince miklóscsabi mellett ékeskedett ugyancsak remek boraival. Tramini hordóválogatás került a poharamba, utána viszont a fesztivál egyik legjobb fehérborát volt szerencsém megkóstolni, név szerint egy 2007-es Chardonnay válogatást. Az illat és az íz olyan kombinációt hoztak egymással létre, hogy az első korty után kirázott a hideg, aztán majdnemhogy örömujjongásba törtem ki :) Erre már-már azt mondanám, hogy PERVERZ :):)
Sauskáék pavilonját kerestük fel az előző örömóda elkortyolgatása után, aholis Chardonnay-t kóstoltunk, és megjegyeztük: Villányban a fehérboroknak is van jövőjük.
Ezután következett a hab azon a bizonyos tortán. egy személyes kedvenc:
Kovács Nimród 2007 Battonage Chardonnay!
Bevallom én ez alapján készítettem a BBC-t, ami barrique battonage Chardonnay, mondhatni puskáztam a nagyoktól. Ez a puska olyan jól sikerült, hogy a dolgozatot jelentem ötösre megírtam. Hihetetlen azonosságot véltem felfedezni a két bor között. Ugyanaz az illat, mondhatni ugyanolyan ízvilág, bár a Kovács féle 2007-es, az enyém 2009-es, az övé egri, az enyém ürömi. Azt mondom ha ez a bor nálunk a helyi borversenyen nem ér el legalább egy bronzérmet, akkor dombon ülő vadászkutya legyek, aki a holdat ugatja....
A fehérborok sorát Bock pincészet Olaszrizlingjével zártuk. Hiába, Villány az Villány!
Folyt.köv...!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
